Soggy_Supermarket100@reddit
Most tuti le leszek pontozva, de...
Épp ez a helyzet az én fiammal is. Hihetetlenül okos, kreatív, amúgy cuki, de amikor bekattan, akkor lehetetlen leállítani. Ez akkor van, amikor túlpörög. Olyankor hiába magyárazok neki, képen röhög, és erről próbálom leszoktatni.
Szépen megkérem, újra meg újra meg újra, de a századik alkalom után már nekem is elfogy a turelmem. Sajnos ilyenkor csak a ráüvöltés segít, hogy kizökkentsem. Olyankor persze sír, mert hangos vagyok, de már milliószor rászóltam, és ignorált, nem tehetek mást, hogy felfigyeljen rám. Olyankor elmondom, hogy sajnálom, hogy kiabaltam, de mivel nem figyelt, muszáj volt.
Amikor hisztirohama van, akkor működik a "na most bemegyünk a szobába és addig nem jövünk ki, míg lenyugszol" féle kizökkentés. Elviszem a környezetből, ami a hisztit kiváltotta, be a gyerekszobába, én leülök csendben nyugodtan az ajtó elé, és hagyok neki időt, hogy kitombolja magát, megnyugodjon. Ölelés, minden szabad, de addig nem megyünk ki, míg artikulálatlanul üvölt. Az első pár alkalom sokáig tartott, de a következő alkalmakkor sokkal könnyebben le tudta nyugtatni magát.
Ami meg a testi fenyítést illeti... Sokszor előfordult, hogy dühből megütött. Nem csak véletlenul, hogy pl. meghúzta a hajam, hanem direkt, bántási szándékkal. Olyankor volt, hogy rálegyintettem a kezére, mert hiába mondtam neki, hogy FÁJ, nem tudta elképzelni, hogy az mégis mit jelent. Persze nem erősen, hanem csak jelzés értékkel, hogy ezt érzem én is, ha ő bánt engem. Nem úgy csináltam, hogy fájjon, inkább ilyen kizökkentés jelleggel. 1-2 alkalom után soha többet nem csinált ilyet. Felemelte a kezét, de átgondolta, hogy hú, ezzel másoknak fájdalmat okozott, inkább nem kéne.
