Nektek milyen volt az első pár hét újszülöttel otthon?

Egyen. amennyit akar, azt erőltetni nehéz. Igen, 3 órás ciklusok, pokol. Aki a "dolgozó" fél, az próbáljon pihenni (ezért nem jó egy szobában egy újszülöttel). De ha megoldható, hogy külön legyetek, akkor a legfontosabb, hogy kipihend magad - amennyire lehet -, a munkádat ne veszítsd el emiatt. Viszont segíts sokat a szabadidődben, ami most így már nem szabad egy ideig (de ez később változik, kitartás!!!). Tudd ugyanúgy ellátni, mint a feleséged/párod. Tisztába rakás, etetés, altatás, stb. Amennyire rossz most, annak sokszorosával jobb lesz később, ha kitartasz, szorgalmas és türelmes leszel. Utána is mindig lesz vele gond - mégis csak egy fejlődő ember -, de ha utána olvasott, nem hanyag nevelés hosszú távon kifizetődő. Nekünk még hasfájós is volt, sokat "szoptunk" vele anno. Most meg ott járunk, hogy önálló, 9 éves. 2 éve kick-box edzésre járó, megyei meccset nyert kiscsaj, aki olyan szép és "csajos" és emellett empatikus, hogy már azért is gyúrok a konditeremben, hogy majd a leendő kérőket tudjam szelektálni :D Amikor már nevet, "önjáró", akkor már vicces, örömmel teli. Aztán a bölcsi, óvoda, már kihívásokat állít. Ha jól neveled, keveset - de azért akad -. Ha sokat, akkor nálad a hiba. Az általános iskola alsó már megint más lesz. Érzékeny téma lesz, hogy neked mindig engedelmeskedő gyereket akarsz - aki így behódol mindenkinek - vagy egy önbizalom teljes embert akarsz nevelni? Akit tudatosan erre nevelsz, így viszont amíg nem kiforrott személyiség, rendszeresen veled is szembe száll és sok idegeskedés lesz. Tudni kell majd kezelni. Bátorítani kell, támogatni, nem feleslegesen óvni. Ha a veszély olyan, ami tolerálható, hagyni kell, hogy bele menjen, tapasztaljon. Aztán nem leszidni kell, hanem vigasztalni. Miért nem akarod, hogy megtegye, amit tesz? Pl. egy virágágyás széléről le akar ugrani. Neked lesz rossz, mert összekoszolja a ruháját? Kicsit lehorzsolja a bőrét? Sírni fog? Ez nem is neki lesz baj, hanem neked nyűg? Akkor hagyd. Csinálja. Neked szar, de őt építi. Ha mindentől véded, akkor "mimóza" lesz. A tényleg veszélyes dolgokat meg meg kell tanítani. Én anno a 4 évesemnek megmutattam, hogy a tűzhely veszélyes (akkor még az volt). Hogyan? Sütöttem húst serpenyőben és odahívtam. Mutattam, hogy érintse meg úgy a forró vasserpenyő szélét úgy, ahogy én. Ami persze forró volt. De csak egy gyors érintés. Megmutattam, leutánozta. Mondtam neki, hogy gyors legyen, nagyon "zsizsa". Érezte, hogy rohadtul forró, megégette. De csak annyira, hogy nem kellett kezelni, gyógyítani, bekenni se. Semmit. De utána soha nem ment oda "basztatni" a főzőlapot, a serpenyőket, értette miért nem szabad. A konnektorok a nehezebbek, azokon nekünk sokáig vakdugók voltak. Ki kell várni, amíg megérti.

Újszülött? Pokol. Ki kell bírni. Segíts. ahol tudsz. Tényleg segíts. Szét fog b\*szni az ideg. De elfojtani kell. Legyél türelmes a pároddal is. Nagyon. Ez ilyen kibírós időszak, sokan a gyerek születése utáni 3 évben válnak, pont emiatt, hogy jönnek a problémák, a felelősség. Bírd ki, utána ha jól csináljátok, nagyon király kis gyerkőc lesz és a kapcsolat is rendeződik. Sok kommunikáció kell, mi zavar, mit tudtok megoldani, stb. De tény, hogy az elején - főleg ha hasfájós, akkor - nagyon nehéz. Ne húzd ki magad alóla, akkor tuti vége mindennek.