cloudfox22

Anya kivizsgálás és kezelés miatt kórházba került tőlünk kb. 90 km-re. Második napon a látogatás után elmondta a kezelőorvos, hogy annyira előrehaladott stádiumban van a betegsége, hogy valószínűleg heteken belül meg fog halni. Felhívtam a testvérét, aki felajánlotta, hogy másnap menjünk együtt látogatni, egy autóval, majd ő vezet. Másnap a kórteremben, anya ágya mellett elkezdett hisztizni, hogy milyen sokba kerül egy temetés, és neki nincs félretett pénze. Ezek után mikor meg hazaértünk, kaptam egy papírt, amin méterre elszámolta a benzin árát és a parkolást. Nem volt óriási nagy összeg, de azt mondta, hogy azért én fizetem az egészet, mert igazából ő nem is akart menni látogatni, csak engem fuvarozott...

Utánanéztem, eddig rosszul tudtam, köszi

Marcus, de csak mert róla rémlik viszonylag több érdekes történet

Bár ilyen egyszerű lenne, de sokszor volt már olyan, hogy olvasható aláírást kértek hivatalos helyen.

Igen, ráadásul már iskolás voltam, mikor ez megtörtént.

Nem tudom biztosan, nincs nálunk nagy hagyománya ennek, családban én vagyok az egyetlen, akinek ezért van 2 keresztneve, másoknak millió más okból, úgyhogy ezt a részét valószínűleg te tudod jól. Mindenesetre én akkor kaptam egy második keresztnevet is, ami nekem benne van a teljes nevemben, hivatalos esetekben csak azzal együtt használhatom a nevemet.

Nekem pl. azért van 2 keresztnevem, mert az egyiket a szüleimtől kaptam születésemkor, a másodikat pedig a keresztszüleimtől keresztelésemkor.

Amit én nem értek, hogy minek ennyi óra? Amikor én jártam iskolába, még gimiben is maximum 7 óránk volt, ha jól emlékszem, az is csak az egyik évben. Ehhez képest mindenki leérettségizett, nagyja ment továbbtanulni. A másik része, hogy ha ennyi óra van, akkor minek van annyi házi feladat? (Hogy részben válaszoljak is: ha minden iskolában az megy, mint ebben itt mellettünk, akkor az iskolában töltött idő legalább 3/4 része azzal telik, hogy a tanárok próbálnak minimális rendet tartani. Így nem nagyon lehet az iskolában töltött idő alatt megtanulni bármit is...)

Na de én úgy értem, hogy egyedül kell ezt csinálni és akkor nem fog fájni a derekad. Ha nem vagy jóganindzsa, akkor oda is lehet térdelni...

Oda kell gugolni a kád elé 😉

Kihagytad azt, bárhogy is lehet nevezni, amikor ez a néhány csótányfaszszőrcsimbók egy komplett ország népességét tudja tettlegességig fajulóan egymásnak ugrasztani gyakorlatilag bármilyen hívószóval.

Nálunk tágabb rokoni és baráti körben sem szokás, egyetlen kivételtől eltekintve. (Ugyanitt elvárják, hogy magázva szólítsam, de simán letegez, és ezzel azt hiszem, mindent elárultam az illetről.) Lehet, hogy nálatok aki kitalálta, aranyosnak tartja, de legkevésbé sem az, amit nyugodtan el lehet nekik magyarázni.

Mégis hová lehet még emelni a nyugdíjkorhatárt?

Ezt én úgy gondoltam, hogy ott nehéz egymástól örökölni, de mindegy, akkor nem jól fogalmaztam

Mondd ezt olyannak, akinek ikrei vannak...

Ja hát nekem sem volt 40 éves koromig az...

Igazából megvagyok, és tartjuk a kapcsolatot is. Ez van, nem lehet már változtatni azon, ami elmúlt.

🫂

Gyakorlatilag a fizikai bántalmazások mentén tudom elmesélni az egész gyerekkoromat. ADHD-s vagyok, a jó kis szocializmusban én voltam a család szégyene, akit nem lehet megnevelni. Azért csak próbálkozott mindenki, szüleim, nagyszüleim, nagynéném, stb., és legtöbbször verés volt a választott nevelő eszköz. Törtek el rajtam fakanalat, tollasütőt, kaptam olyan pofonokat, hogy anyám kezéből dőlt a vér, mire végzett. Én kaptam mindenért, még olyankor is, amikor semmi közöm nem volt az egészhez. De nem ez a durva. Az igazán fájdalmas az, hogy hiába telt el 40 év, még mindig én vagyok az elrettentő példa a gyereknevelésben. Az összes unokahúgom és -öcsém úgy nőtt fel, hogy azt sulykolták beléjük, hogy nehogy olyanok legyenek, mint én, mert én voltam a legrosszabb gyerek a világon.

🫂

Főleg olyan van. Kicsi voltam, talán 4 éves és állandóan faterommal akartam lenni. Egyik délutáni alvásnál vele akartam aludni, anyám meg nem akarta megengedni, de én addig hisztiztem, amíg nem győztem. Faterom amúgy hulla részeg volt, úgyhogy arra ébredtem, hogy fater alvás közben behugyozott és a kihűlt hugyban fekszem mellette. Amikor anyám 12-16 órákat dolgozott minden nap, de mégsem kaptam semmit, mert a fontossági sorrendben előttem volt faternak az alkohol meg a cigi, anyámnak a cigi és a hercegnő húgom. Olyan szinten nem vásároltak nekem, hogy nyáron a kinőtt cipők orrát kivágták, hogy tudjam tovább hordani. Amikor nagymamám daganatos volt és folyamatosan szenvedett szegény, és én nem értettem, és senki sem vette a fáradságot, hogy beszéljen velem erről, és hogy a mai napig fóbiám van a ráktól. Amikor unokatestvérem daganatos volt, és még 10 évesek sem voltunk, amikor meghalt. De a legszomorúbb, hogy neurodivergens vagyok és az egész gyerekkorom egy véget nem érő kiközösítés és folyamatos zaklatás volt minden közösségben. Bárhol kértem segítséget, csak újabb bántást kaptam. Amikor kb. 12 évesen megpróbáltam felvágni az ereimet, akkor nagyanyám addig ütött a fakanállal, amíg el nem tört rajtam. Erről jut eszembe, állandóan vertek. Kézzel, szíjjal, teniszütővel, síbottal, bármivel egészen addig, hogy gimnáziumban már bármilyen verekedésbe úgy mentem bele, hogy gyakorlatilag én hajszoltam azt, hogy valaki fizikai fájdalmat okozzon nekem. Mielőtt valaki kérdezné: középosztálybeli értelmiségi családból származom, orvos, mérnök, jogász, pedagógus egyenesági felmenőkkel...

Biztosan nem kis kedvenc. Ez már a legelején kiderült.

Nincs szöveges értékelés, értesítőt küldtek a tervezett év végi jegyekről az eddigi felmérések eredményei alapján. Természetesen nem felejtették el odaírni, hogy kivételes esetekben lehetséges csak eltérés a tervezettől. Az eddigi értékelések (szintén semmi szöveg, csak az érdemjegy) alapján jól megfelelt az átlag mindhárom tantárgyból. Eddigi visszajelzések szerint nincs probléma a gyerekemmel. Lehet, hogy olyan súlyozott átlaggal számolnak, ahol fogalmam sincs, melyik jegy milyen arányban számít bele. Lehet, hogy pofára megy. Igazából tényleg nem akarok túl nagy jelentőséget tulajdonítani az egésznek, csak azért kérdeztem itt is, mert én azt hiszem, hogy a gyerekem tudása jobb jegyet érdemelne. Meg mert azt hallgatom, hogy debil a gyerekem, hogy első osztályban ennyire szar jegyeket kap. Amúgy meg nem igazán tudok mit kezdeni ezzel. Mert reklamálni valóban felesleges lenne, örülök is, hogy itt megkérdeztem. Majd legfeljebb a nagyszülők nem flexelnek majd a bizivel.

Köszönöm!

Köszönöm a választ! Eddig minden alkalommal azt mondta a tanár, hogy nem kell aggódni, nincs semmi probléma. Amúgy tényleg nincs, teljesen jó eredmény első végén magyarból. A kérdés ugye az volt, hogy érdemes-e jobb jegyért reklamálni, vagy sem Ami viszont tényleg megérne egy kivizsgálást, az a matematika (itt kb. egyet is értek az érdemjeggyel). Pesten voltatok kivizsgáláson?

Ezért nem értem én sem.Bár nem is zavarna, ha engem nem b.sztatna senki ezzel. Mindenesetre maradunk így, valóban elég Karen lenne egy elsős év végi jegy miatt felkérdeznem a pedagógust. (Aki magyar tanár létére nem tudja a különbséget -ba és -ban között, de ez is csak az én kicsinyes szarságom, mindig csak zárójelben persze. Nem zavar amúgy... De tényleg...)

Ez nagy igazság. Sajnos...

Kettes. Ez az éppen, hogy átcsúszik másodikba

Örülök, hogy feltettem itt a kérdést, nem fogok menni reklamálni. Teljesen felesleges. Eddig akárhányszor kérdeztem a tanárt, mindig az volt a válasz, hogy nincs probléma.

Eddigi fogadóórákon csak annyi visszacsatolás volt, hogy "nincs probléma, jól halad a gyerek."

Nekem mindegy, de van rokon, aki szerint értelmi fogyatékos a gyerek, ha ilyen jegyei vannak

Így vagyok vele én is, csak hát ugye a többi rokon, konzervatív nagypapa meg a többi teljesen kitért a hitéből, mikor ezt megtudta. Én a saját gyerekemmel letisztáztam, hogy nekem mindegy, milyen jegyet kap, nekem a teljesítménye csillagos ötös.

Hülyeség egyik jele, ha újra és újra megcsinálod ugyanazt, és eltérő eredményt vársz

Gyerekem évfolyamában: Sanel, Serin és Tifani. Ők hárman unokatestvérek.

Kösz az infót, egész életemben én csak egyszer találkoztam vele, mikor a kutyám kapta Giardiára. De mondták ott is, hogy nagyon durva cucc.

Ez milyen gyógyszer volt?

Van ebben valami, mert baromi régóta mindig van egy magasszárúm, meg egy félcipőm. A magasszárúm minimum 6 éves, amit hordok, a másikat 2 éve cseréltem le és mintha régebbi lenne. 🤔 Azt hittem, hogy csak kifogtam valami gagyibat.

Vans. Évekig bírja nálam, és amúgy marha kényelmes.

Feljegyzés magamnak arra az esetre, ha legközelebb nem jut eszembe semmi, hogy mi(k) miatt voltam seggfej gyerek.

Nem indulunk el otthonról haraggal.

Annyi pénzzel a zsebemben azonnal el felejteném még azt is, hogy létezett munkahelyem.

De jó, hogy kérdezed, szóltam férjemnek, hogy hívja fel az anyját

Én mezítláb olvasom, utálom a zoknit.

Ezt a részét a mai napig képtelen vagyok felfogni. A pontos részleteket nem ismerem, de állítólag voltak kint a lakásnál, csak nem nyitott ajtót és valamiért akkor még nem mehettek be. Vagy nem is nagyon igyekezett senki otthon keresni. Tényleg nem tudom.

Megtörtént eset: munkahelye egy nap hiányzás után kereste, egy hét múlva már rendőrségi körözés volt, tele volt vele hónapokig a Facebook. Külföldi körözést is indítottak, mire több hónap múlva találták meg a saját ágyában, a rendőrség akkor törte rá a saját lakásának az ajtaját. Ne kérdezzetek, eskü így történt.

Nekünk a kapucni sütyi volt, azóta sem hallottam mástól így.

Vicces, mert fordítva tervezik

Hálás köszönet a szakértő műelemzésért! ✨🏆✨ Imádni fogják holnap reggel, amikor felolvasom nekik!

Én 💀

Köszönöm, átadom nekik! 😊