Vannak itt olyan emberek akik világéletükben infósok akartak lenni de az egyetemen rájöttek hogy ez nehéz és abbahagyták ?

Szerintem nálam is ugyanez a sztori...kifejezetten azért mondom, mert egy másik képzésen simán mentek a kvázi tök ugyanazon matektárgyak...jobban, mint középsuliban... Nekem az volt az önreflexiós pont, amikor szorgalmi feladatokat lehetett extra pontért beadni gyakorlaton, és az egyik feladat az volt, hogy oszlop+sor kombinációt inputként benyelve határozzuk meg azt, hogy egy ló (huszár) hova léphet a sakktáblán. Én ezt switch case-zel akartam megoldani, avagy a "túl hülye, vagy túl lusta vagyok ahhoz, hogy kimatekozzam az algoritmust / valódi megoldást" útvonalat választottam. Ez volt az a töréspont, ahol rájöttem, hogy itt csak vergődni fogok. Végül nem sikerült annyira szarul az első félév, és rápróbáltam a második félévre is, de semmi értelme nem volt már. Aztán jóval később poénból rápróbáltam a pythonra, elvégeztem pár kurzust, és bár fenntartom, hogy nem vagyok teljesen életképtelen programozás terén, továbbra is az az érzésem, hogy ez nekem kb. fele- vagy harmadolyan gyorsassággal megy a többi emberhez képest. /u/Rodnan27 - kérdésedre válaszolva - pénzügy és számvitelt végeztem el utána, kisebb-nagyobb vergődésekkel, számvitel-IT területen helyezkedtem el, de hála égnek nem azon a részén, ahol pontosvesszőket kell keresgélni meg pointerekkel kell kínlódni.