Másnak is van nem megszokott kiskedvence?

Jajj de jó ezt látni, feljöttek a gyerekkori emlekeim🥺 Kiskoromban kimentünk anyukámmal és a két öcsémmel a kisállat piacra és mindhárman kaptunk 1-1 csibét. A nevükre sajnos nem emlékszem. Ezután kimentünk mamáékhoz, ők tanyán éltek, így mivel időnk nagy részét náluk töltöttük, a csibék is oda kerültek. Csúszdáztattuk őket, lábbal hajtós traktor utánfutójába vittük őket körbe hogy megmutassuk a szomszédoknak is meg ilyenek, olyan jó volt. Aztán szép tyúk lett belőlük, egész sokáig is éltek. Ezen kívül volt még mamáéknál malac amit szintén sokat simiztünk amíg kisebb volt, utána már nem szerették, galambok, mert tatám galambász meg versenyző volt, így volt nekünk is saját akit nevelgettünk. Volt még papagáj, nyuszi és azthiszem ennyi. És bár nem háziállatok, de az öcséim mindig imádtak gyíkokat, békákat, számukra különleges bogarakat gyűjteni. Erre a célra volt egy hatalmas akvárium amit mindig berendeztek nekik. Mindig csak kis időt voltak ott, amíg tanulmányozták őket, aztán szabadra is engedték őket. Otthon pedig volt kecskénk, imádtam, nagyon kis játékos volt és mivel pici korába került hozzánk, a két cicánkkal olyan jó barátságot kötött, hogy együtt aludtak mindig. Volt tengerimalac, hörcsög, halak, gekkó, teknősbéka. Kutyus, cicák. Mi most sajnos nagyvárosba élünk a férjemmel és nincs kisállatunk, de remélem egyszer megadatik, hogy olyan helyre költözzünk ahol lehetnek mert szerintem nincs ennél jobb gyerekkor, amikor valaki ennyire a természetbe nő fel☺️