“Albérlet, vagy saját?” kérdések

Ahol eddig laktam, mind számon tartották az albérlőket, de ez az információ mindig a közös gyűlésen derült ki a tulajdonostól vagy a bérlők maguktól mesélték el a folyosón bemutatkozáskor. Én is vájkálásnak venném, ha a lakhatási státuszomról kérdezne valaki a házban. A belvárosban azért volt érdekes, ki az albérlő, mert több esetben hangoskodás, rongálás, történt a bérlők részéről (tisztelet a kivételnek), ami miatt a társasház további részének jól jött tudnia, kihez érdemes fordulni ezen problémák miatt. Nemcsak azért, mert láthatóan nem érdekelte ezeket a bérlőket, hogy mások szeretnének pihenni, hanem mert a folyamatos rongálásokat közös költségből fedezte a lakóközösség. Egy idő után eljutottak odáig hatósági tanácsra, hogy minden egyes alkalommal kihívták a rendőrséget jegyzőkönyveztetni. Airbnb; szerhasználat; eltérő kultúra; részeg turisták; agresszió (kisbabás szülőnek: "nem mindegy neked, csukd be az ablakot ha nem tetszik, fizetek a lakásért - ez airbnb); járvány alatt óránkénti iparűzés a csak udvari ablakos lakásban visszhangzàssal; közös terület elfoglalása, mert "a család nagy, a lakás kicsi, hát nem értik meg?!" Tipikus eset volt, ahogyan a lépcsőházi villanyt kipeckelték fogvájóval, hogy az éjszakai gangon cigizés közben ne kapcsolódjon le a villany. Ez minden esetben benne maradt vagy beletörték, napokig égett a villany, közös befizetési alapból javíttatva. Ők a feljogosított legénybúcsús típus. Külvárosban azért tartották eddig számon tapasztalatom szerint, hogy mennyire lehet őket bevonni a ház dolgaiba. Az alsó szomszédom albérlő, és az eddigi létező legjobb szomszédom. Ha bármi gondom lenne, neki odaadnám a lakáskulcsot is.