Jön a GTA 6. A te életedet hogyan kísérte el a GTA franchise?

Elég hosszú beszámoló következik. Még óvodás voltam, talán 5 éves, amikor először találkoztam a Vice City-vel. Bátyám egyik barátjától kapta meg a crack-elt verziót lemezen és iskolából hazatérve szinte egész nap azzal játszott. Első látásra lenyűgözött a 3d-s, szabadon bejárható terep. Napokon át nyafogtam neki, hadd próbálhassam ki, mire végre beadta a derekát. Tisztán él bennem a kép, ahogy először beszáltam egy fagylaltos kocsiba, tettem egy kört egy háztömb körül, majd abból kiszálva egy fánkoshoz mentem be. Ekkor ő visszavette tőlem az irányítást, de onnantól csak többet akartam. Kezdetben engedélyezte, hogy a GTA 1-2-vel játszak, mondván, az csak felsőnézetes, szülők nem panaszkodhatnak, hogy az óvodás kisgyerek annyira erőszakos játékkal játszana. Később a GTA 3-al játszottam sokat, de az örök kedvenc a mai napig a Vice City maradt. A San Andreas-sal viszonylag később találkoztam és az annyira nem is fogott meg. Gyerekként a 3-hoz és a VC-hez képest túl bonyolultnak találtam az irányítását, valamint a gettós hangulat sem fogott meg. Értettem miért szeretik ezt a legjobban, de nekem akkor is a VC volt a csúcs. Még egyszer próbáltam a Liberty City Storiest és a VC Storiest egy kölcsön kapott ps2-őn, de nem játszottam velük túl sokat. A GTA 4-el valahogy 2012 környékén játszhattam először, mert akkor lett csak olyan gép otthon, ami el is tudta volna vinni. Akkor még általános iskolásként számomra hatalmas csalódás volt. A korábbiakhoz képest realistább irányítást, fizikát és kissé szürkés grafikát nem tudtam hova tenni. Viszont volt valami a hangulatában, ami gyerekként egyszerre taszított és vonzott. Valahogy középiskolás korom végén adtam neki újabb esélyt. Ekkor már képes voltam értelmezni a történetet és rájöttem, hogy én literálisan Niko Bellic vagyok. Az 5. résszel még először unokatesómnál játszottam, mert nekik volt XBOX 360-juk. Ez már egy sokkal pozitívabb élmémy volt, mint elsőre a 4. A napfényes Los Santos, főleg a tengerpart kicsit a VC-t juttatta eszembe. Elég gyorsan kitaláltam, hogy ebből nekem több kell. Hónapokon át félreraktam minden pénzt, amit kaptak karácsonyra, húsvétra, szülinapra, névnapra, valamint amit reggelente adtak a szüleim, hogy vegyek belőle iskolába reggelit. Végül sikerült vennem használtan egy PS3-at, amire utána megszereztem a GTA 5-öt is. Az első mentésembe több mint 100 órát raktam. Ezen kívül még egyszer végigvittem a fősztorit, majd jóval később, mikor lett egy elfogadható gépem is, arra is megvettem és még haverokkal szintén van vagy 100 óra az online-ba. Ezek lehet nem tűnnek nagy számoknak, de általában egy videójátékot 10-20 óra alatt megunok annyira, hogy többé rá se nézek. Szóval összességében egészen óvodás korom óta velem van ez a széria és a mai bejelentés alapján úgy tűnik még lesz közös jövőnk.