Fellow tanárok, Ti hogyan kezelitek a problémás tanulókat? (TLTR)

A poszt cím alapján gondolom sejthető, hogy nincs mögöttem 20 éves tapasztalat, konkrétan idén szeptemberben kezdtem el az utolsó, összefüggő gyakorlati évemet. A tanár kollégák többségével jó a kapcsolatom, viszont rajtuk is látom, hogy a problémás gyerekek viselkedése kapcsán náluk is csak a vergődés meg a fejvakargatás van, amit részben megértek, ugyanakkor nem is. A tanárok számára világos, de a külsősök számára kifejteném, hogy az egyetemen az 5 év alatt nem volt szó arról, hogy KONKRÉT esetben mit és hogyan kellene csinálni a tanulókkal (amit nem csodálok, mert az oktatók jelentős része az akadémiai elefántcsonttornyában élt, ahol minden probléma esetben egyből küldenék a tanulót az iskolapszichológushoz.), csak annyi tanácsot kaptunk, hogy ismerjük fel a jeleket és szóljunk a szülőknek/iskolapszichológusnak. A probléma annyi, hogy a magyar valóság ettől nagyon távol áll. Az iskolához elméletben van kirendelt iskolapszichológus, de a kollégák elmondása alapján nekik "nyűg" lenne bevonni szakembert a témába (lehet hogy sok papírmunkával jár, passz). Szülőkről később. Szóval röviden jelenleg ott tartok, hogy gyűlölök bejárni a csoporthoz órát tartani, mert a csoportban van két renitens diák, aki az egész motivációmat, lelkesedésemet leszívja, holott a csoportban vannak nagyon tehetséges és normális diákok is, akikkel lehet dolgozni. Konkrétan két diákkal van ilyen problémám, mindkettő 14-15 év körüli, nem kisebbségi családból jövő srác, nevezzük őket Attilának meg Jakabnak. Jakab alig jár be a suliba, volt hogy 3 hétig nem is láttam, de amikor bent van, kb. állandóan beszélget Attilával, vagy esetleg olyan diákokkal, akik addig normálisan viselkedtek, de bevonja őket is a beszélgetésbe, ami baromira nem tartozik az órához. A múltkor témazáró dolgozatot irattam a csoporttal, amire Attila meg Jakab kapásból 5 perc késéssel jött be. Leültek elől, kiadom nekik is a feladatot, direkt megvártam míg bejönnek órára, addig el sem kezdtem lejátszani a hallgatásos szövegértési feladatot. Lemegy a feladat, dolgoznak tovább, majd észreveszem, hogy minden szir-szar, csip-csup dolog kapcsán beszélgetnek egymással. Rájuk szólok, hogy ne már, "oké bocsánat", majd folytatják tovább kicsit később. Megint szólok, megint ez, infinite loopban. Egyszer csak Jakab feláll, leveszi a cipőjét, odamegy az ablakhoz, leüt egy poloskát, hülyéskednek az ott ülőkkel, majd mint aki jól végezte dolgát, visszaült. Konkrétan nem tudtam mit reagálni, a szokásos "ezt ne már, nem zavar hogy témazárót írtok" sallangon kívül. Lement a TZ írós óra, utána szünet, majd egy ilyen pihentetős, csoportokra oszlós játékórát terveztem, ahol tök jól tudtam dolgozni azzal a pár tehetséges diákkal és látszólag tetszett is nekik a játék. Attila meg Jakab persze egy csoportba került, amit nem is igazán tudok kivédeni, mert szimplán fogja magát is odaül azokhoz, akikkel tud hülyéskedni. Egész órán telefonoztak meg beszélgettek, ami alapvetően zavart, mert nálunk az a szabály, hogy mindenkinek ki kell rakni a telefonját az első padra, úgyhogy egy párszor rájuk szóltam, hogy rakják el a telefonjukat, de az őszintét megvallva örültem, hogy legalább csendesen elvannak a sarokban. Egészen addig, amíg nem kezdtek el valamelyik fordító programmal hülyéskedni órán, majd nem kívánatos módon véleményt formálni az órai játékomról, nevezetesen hogy szar. Itt már kiosztottam nekik egy szaktanári intőt, mert kezdett elegem lenni belőlük, majd óra után odajönnek kuncsorogva, hogy lécci-lécci ne már (Attilának van szeptember óta négy szaktanári meg egy osztályfőnöki, Jakabnak három szaktanári) Attilávval konkrétan már személyesen is el lett beszélgetve velem meg a konzulens tanárommal (más tanárnál is ugyanígy viselkedik ő is, meg Jakab is), hogy ezt nagyon sürgősen fejezze be meg ne mobilozzon, de egyszerűn leszarja. Kilencedik osztályban ismétlő anyagot vagyok kénytelen leadni nekik, mert a csoport nyelvi szintje nagyon megoszló (valaki A1 szinten sincs, valaki meg simán van B1 szinten), de ez a két diák egy 6-7. osztályos anyagból tud 3-4 dolgozatokat összecsapni, amiből fogalmam sincs, hogyan lesz meg az érettségi. Csoportbontást meg nem lehet csinálni, mert tanárhiány van. Szülők kapcsán az a legérdekesebb, hogy Attila édesanyja olyan szervezetben dolgozik, ami szociálisan hátrányos helyzetű családokkal dolgozik, az apja pedig vállalkozó. Elvileg a gyerek már általánosban is ilyen problémás volt, de a szülők csak szétteszik a kezüket, hogy ez van. Jelenleg ott tartok, hogy kénytelen leszek őket "betörni" azzal, hogy viszek emelt szintű vagy középszintű érettségiben lévő nyelvhelyességi feladatokat nekik, és ha baromkodnak, akkor megiratom velük jegyre, mert a szaktanárival semmire nem megyek. Mivel úgysem tudnák maguktól megírni kettesre, így hátha elrettenti őket a hülyéskedéstől az a tény, hogy így simán bukhatnak. Attila egyébként szerintem 90% hogy SNI-s lenne, de hivatalos diagnózis/papír nincsen róla. Jakabról meg ennyit sem tudok, mert alig lehet látni a suliban.