Az első kérdés az, hogy mennyire érdekel az a terület, amire felvételiztél. Olyan szinten, hogy "jó lenne vele foglalkozni", vagy tényleg ez az, amivel hosszú távon foglalkozni szeretnél, és hajlandó vagy érte komoly áldozatokat hozni?

A másik, ennél is fontosabb kérdés, hogy miért nem lett olyan az érettségi eredményed, amivel felvesznek. Azért, mert nem tanultál eleget, vagy azért, mert egyszerűen ez volt a maximum, amit ki tudtál hozni magadból?

Ezt nem sértésből mondom, de mindenkinek vannak képességbeli korlátai. Nem mindenki alkalmas minden pályára, és ezt néha be kell látni. Ha őszintén úgy érzed, hogy mindent beleadtál, és ez lett az eredmény, akkor lehet, hogy érdemes más irányokban is gondolkodni.

Viszont ha mélyen magadba nézel, és tudod, hogy igazából nem a képességeid voltak a szűk keresztmetszet, hanem egyszerűen nem tanultál eleget, halogattál, lusta voltál vagy nem vetted elég komolyan, akkor teljesen más a helyzet. Akkor nem az a kérdés, hogy képes vagy-e rá, hanem az, hogy hajlandó vagy-e beletenni a munkát.

Több embert is ismerek, aki így járt. Nem vették fel az egyetemre a pontszámuk miatt, elmentek dolgozni valamit, hogy legyen pénzük, volt aki a Mekiben, volt aki az építőiparban. Közben pedig kőkeményen készültek arra a néhány tárgyra, amiből emelt szintű érettségit kellett tenniük a kiszemelt szakhoz. Egy évvel később újra nekifutottak, és már bejutottak.

Közepes vagy akár gyenge középiskolai eredmények mellett is rengeteg pontot lehet szerezni erős emelt szintű érettségikkel. Amennyire tudom, ez ma is működő út.

Szóval először azt kell eldöntened, hogy a mostani eredményed mögött képességbeli korlát vagy munka hiánya áll. Mert a kettőre teljesen más válasz a következő lépés. Ha az utóbbi, akkor szerintem még korántsem dőlt el semmi.