Westend CC, Longlegs. Jelentős késéssel (20+ perc, reklámok után) érkezett két 17 körüli szimpatikus legényke. Átmásztak rajtunk, csörögve-zörögve a baláskikszes szatyorkával. 6 székkel arrébb ültek, köztünk senki nem ült. A teremben szórványosan, középre tagozódva mások is voltak rajtunk kívül. Végig pittyegett a messenger, full fényerővel világít a telefon. Hangüzeneteket küldözgetett válaszként, kötelezően zsíroskenyér pózban tartva a telót. Tudom, hogy most mindenki automatikusan kiegészíti az agyában a jelenetet, de meglepő módon nem szotyiztak vagy durrogtak rágóval. ("Gechi", "várjá", "tesó" az volt) Aztán megunta, hogy nem érti az agysebész haverja a túloldalon a mondandóját, és inkább felhívta. Úgy se értette meg könnyen. Eddigre az összes néző harmadjára fordult hátra, de a hirtelen felháborodásból érthető módon hamar visszahuppanás lett. Én is ismerem az ilyen típusú legénykéket, és a pillangókést sem szoktam szeretni a gyomromba állítva, de ezen a ponton csa núgy hangosan kiengedtem a levegővel magam elé, hogy "miért kell mindig elviselni az ilyen retardáltakat?" Vagy valami hasonlót. Side eye éreztem, hogy percekig felém volt fordulva 90 fokban a gyerek a szúrós tekintetével. De legalább végre bekussolt. Az pozitív, hogy magára ismert. Aztán fura mód leléptek egy fél óra után, lehet rájöttek, hogy ez nem a Halálos iramban 15.