Az ország másik végében volt az esküvő és a lánybúcsú is, két külön hónapban, szóval a pályamatrica kétszer kellett, illetve az üzemanyag. A lánybúcsúnál az egyszerűség kedvéért én fizettem az összes ételt és alkoholt, amit valahogy utána elfelejtettek a többiek átutalni. Plusz ugye a szállás rám eső része. A ruhát a színe miatt nagyon macerás volt megtalálni, szóval megvettem, amit egyáltalán találtam. A borítékot a szállás árával kalkuláltam. Igazából nagyon jóban voltunk régen, dehát utána elváltak útjaink, ahogyan az sokszor történik. A jelenlegi esküvő azért költséges alapból, mert nagyon sok idő van a lánybúcsú és az esküvő között, szóval kétszer is haza kell repülnöm. Amikor jeleztem finoman, hogy lehet, hogy a lánybúcsút kihagynám, akkor éreztem, hogy annyira nem esik jól neki. Vele a mai napig szoros a viszonyom, ezzel nincsen baj, a nagyobb bajom, hogy a vak is látja, hogy ez a házasság aztán biztosan nem fog örökké tartani. De nyilván egy olyan emberrel igyekszem bőkezűnek lenni, aki legalább képben van vele, hogy mikor voltam beteg vagy mi történt velem a múlt héten.