Apámnak a bélyeg és a bakelit lemez gyűjteménye. Ódákat zengtek róla mindig, hogy az x év múlva egy ház ára lesz. Aztán jött egy költözés és az eladás mellett döntöttek. Akkor szembesült apám azzal, hogy attól nem lesz valami automatikusan értékes, hogy régi. Szóval az első ajánlatnál felbaszta magát és elvitte egy másik helyre a cuccokat, ahol egy kicsivel többet ajánlottak értük, majd kerített egy ismerőst, aki ért a régi dolgokhoz egész jól és ő is megerősítette azt az árat, amit ajánlottak értük.

A másik ilyen csoda a nagyszüleimnél volt. Egy nagyobb polcnyi nagyon régi német nyelvű könyv. Regények, verses kötetek meg ilyesmi. Arról is kiderült, hogy a teljes polc néhány ezer Ft-ot ér kb.

Ezekben a témákban nem voltam szerencsés, mert nekem semmi ilyen nem került elő, nem voltak örökölt ingatlanok, eltitkolt nagybácsi, akinek mi vagyunk az egyetlen örökösei stb. 😀