34 éves barátság, 40 évesek vagyunk. Most rendeződött,10 évig nem beszéltünk. Soha,egy pillanatig sem utáltuk egymást. Csak elmenekült, én meg adtam neki időt. 10 év sok idő,de a szeretetünk egymás felé nem változott. Sajnáljuk ezt a 10 évet,de ennyi idő kellett neki meg egy csodababa,hogy szembe tudjon nézni velem az fáj,hogy 10 év eltelt,de innentől remélem és azon leszek,hogy 10 nap se teljen el,hogy legalább egy üzenetet ne váltsunk...Ami a legjobban fájt,hogy soha nem lehettem abban biztos a 10 év alatt,hogy én is annyira fontos voltam neki,mint ő nekem. Kételyek és önismeret...De azóta bebizonyosodott,hogy bizony pont annyira hiányoztam én neki,mint ő nekem! És azért ez nagyon sokat számít!