Arról nem szólt a poszt, hogy alkalmazott és főnöke van. Nyilván így kiábrándító. De viszont igen is azok az emberek élik és értékelik az életet igazán, akik szabadok és nem függnek a munkahelyüktől, ahol a gazdag embertől megkeresi azt a pénzt amit majd a másiknál elkölt. És ez a pénz pont annyi, amivel örök életében munkához lehet kötni, és ki lehet használni. Ha valaki azt hiszi, hogy a munkahelye érte van az nagyon buta. És nem, nem érted van munkahelyi pszichológus, meg a többi kamu, amit tolnak a multik. Ha valaki ebből ki tud szakadni az igenis egy szerencsés ember, akkor is ha egy filozofáló nagyra nőtt gyerek. De aki szívesebben megy reggel a munkába, és a villamoson azon gondolkodik, hogy dolgozzon hatékonyabban más cégében, és szívesebben csinálja ezt, minthogy elmenjen az erdőbe vagy világot lásson az úgyse fogja megérteni. Szomorú, hogy odáig jutottunk, hogy dolgozunk mint egy biorobot, kapunk 20 nap szabadságot, hogy ne legyen lázadás, aztán ezzel elégedettek vagyunk, meg nyomjuk a telefon és nézzük a reklámokat és akkor be vagyunk zárva a munkába meg az online világba. Már hányingerem is van magamtól, hogy most én is a redditen okoskodok, ahelyett hogy a valóságban lennék.