Akinek három, vagy több testvére van - előny vagy hátrány?
Posted by Macaron_1854@reddit | askhungary | View on Reddit | 144 comments
Sziasztok!
Azoktól kerdeznék, akiknek 3 vagy több tesójuk van: ti hogy élitek ezt meg? Pozitív vagy negatív élmény? Onnan jött fel a kérdés, hogy az egyik ismerősöméknél most született meg a 4. gyerek, és amikor találkozunk, mindig az látszik, hogy az anyuka, bármennyire is szeretne, nem tud mindenkire figyelni(6, 4, 2 és 1/2 évesek). Isteni szerencse, hogy nem történt még komoly bajuk. Nekem kicsit olyan “Maugli” gyerekek, IYKWIM. Illetve még akárhányszor találkoztam többgyerekes családdal, az egyik gyereknek félresiklott az élete/fekete bárány. Ezek persze csak kiragadott példák, de érdekelnének saját tapasztalatok, nem szülő, hanem “gyerek” szemszögből. Bocsi hogy hosszú lett, csak szerettem volna kontextust adni a kérdésemnek :)
Consistent_Chapter45@reddit
Mondjuk nem a kérdésre válaszolok, mert nekem nincs testvérem, de az én gyerekemnek pont azért nem lett, mert egy 3 gyerekes anyuka barátunk van. A 3 gyerek soha egyszer sem ehet/ihat/csinálhat/kaphat bármit úgy, hogy az csak az enyém. Mindent állandóan meg kell osztani, vagy azért nem kaphat, mert akkor mindháromnak kellene és úgy drága, vagy mert az egyiknek nem kell a 3 közül és ha nincs egyetértés, akkor senki nem kap, stb. Fiúk/lányok vegyesen, mindegyik semleges színű ruhába jár, hogy meg tudják örökölni egymástól, semmi divatolás. Mindemellett akárhányszor hallom segítséget kérni valamelyik gyereket, az a válasz, hogy old meg egyedül, most nem érek rá a tesók miatt. Gondolom ha nagyobbak lesznek, ott is életbe lép majd, hogy a legidősebb rendezi a kisebbeket. Közben mantrában megy a gyerekeknek, hogy milyen fantasztikis dolog így élni, hogy ők vannak egymásnak. Poén: anya is 3 gyerekes család sarja, mindkét tesóval rossz a viszony.
ElleMorjana@reddit
Én egyke vagyok, de mikor a gyerekként láttam, ahogy a barátaimnak az összes játékukat meg kell osztani a testvérükkel, az kész horror volt. Ha valaha egynél több gyerekem lesz, mindenkinek külön játékai lesznek. Ruhákat se fognak örökölni egymástól, mert én se a túrkálóban veszem a ruháimat.
Commercial_Relief548@reddit
Egykeként gondolom, hogy valamiért szerintem életrevalóbbak az ilyen emberek. És nagyon kedvesek, legalábbis akiket én ismerek.
Intelligent_Tea6743@reddit
Kis túlzással életrevalóbbak, mert nincs más választásuk a túlélésre és ha ezt nyomtad egész gyerekkorodban ez lesz számodra a normális
Altruistic_Spread417@reddit
😺én is így érzem
tinkerbell0113@reddit
Megtanulnak alkalmazkodni. Együttműködni. Sokan nem tudnak manapság.
Altruistic_Spread417@reddit
Mi tízen vagyunk tesók: 7 lány, 3 fiú. Elég nagy a szórás korban. Már mind felnőttünk. Volt mindenféle, de én főleg jónak látom. Persze, a csóróság meg a figyelem/szeretet szűkössége zavart. De szeretem a családom (most már, hehe). Ja, és nincs és nem is lesz gyerekem.
eldobhatogecisfasz@reddit
3 feltesom van (nalam idosebbek, 2 anyam gyereke akiket 15 es 17 evesen szult az apjuk meghalt uzemi balesetben, 1 apam tervezetlen gyereke, az edesanyjat nem ismerte soha) es 2 ocsem van, ok 1998-ban es 2003-ban szulettek. a feltesoim boven felnottkent ismertem meg, miutan jottek kilincselni a penzert meg nalunk laktak egy ideig. eddig hatrany volt csak. egyedul nekem lett viszonylag stabil eletem, idosebb ocsem elhagyott bennunket, o hajlektalan elvileg, masik ocsem 20 eves bortonbuntetest kapott kulfoldon nagy erteku penzbuncselekmeny es a felesege kishijan halalra verese miatt. feltesok nem tudom hol vannak, par eve az egyik fenyegeto levellel probalta ravenni apamat, hogy adjak el nekik a hazat
Boring-Daikon8057@reddit
Egyébként általánosságban is problémának látom, hogy a legtöbb szülőnek fingja sincs, hogy kell TESTVÉREKET nevelni. Csak legyen több, mer' azt úgy kell, meg legyenek egymásnak, foglalják le egymást stb. de abba nem tesznek energiát, hogy tudatosan segítsenek alakítani a testvéri kapcsolatokat.
Perfect_Dimension-22@reddit
6 an vagyunk testvérek, középső vagyok. Tényleg maugli gyerekek legalábbis mi azok voltunk. A szüleimről alig van olyan emlékem hogy nevelt/fegyelmezett volna minket a nővérem viszont anyaként pipiskedett felettünk. Talán az egyik növéremre mondanám azt hogy kisiklott az élete, 18 évesen szült egy hülyének majd elhagyta és most próbál új gyereket szülni egy másik hülyének. Ettől függetlenül jó anya imádja a gyerekét. Csak szar az ízlése pasik terén.
Wolodyjowski-89@reddit
Mi 4-en vagyunk testvérek, mindannyian diplomásak vagyunk. Egy multi felsővezető, egy orvos, egy keresett pszichológus, egy pedig elismert képzőművész, akinek milliókat fizetnek 1-1 alkotásáért. Máig tartjuk a kapcsolatot egymással, jó viszonyban vagyunk, egymással is, rokonsággal is, szülőkkel is (bár édesapánk tavaly elhunyt.)
Én személy szerint mindig is előnynek éltem meg azt, hogy sokan vagyunk testvérek, soha nem gondoltam azt, hogy a szülők nem tudnak velünk foglalkozni, bár akkoriban más idők voltak, pl. a nagyszülők sokkal többet besegítettek, illetve nem volt ez a helikopterszülő mentalitás, én pl 10 éves koromtól egyedül, busszal jártam iskolába, illetve az ország másik felébe jártam bentlakásos középiskolába, egyedül utaztam ide-oda szünetekre 14 évesen. Manapság van, aki a metrózni nem engedi a 14 éves gyerekét egyedül.
bubulyka@reddit
Mi négyen vagyunk testvérek, és ez a legcsodálatosabb, amit el tudok képzelni. A testvéreim igazán fontosak a számomra, nagyon közel állunk egymáshoz, és hatalmas könnyebbség az életben, hogy van 3 beépített, alap legjobb barátom, bizalmasom, támogatóm stb. Tudom, hogy nem mindenkinek ilyen, de mi nagyon szerencsések vagyunk, hogy vagyunk egymásnak
Spirited-Warning6503@reddit
Én vagyok a legkisebb a hozzám korban legközelebb álló tesóm 6 évvel idősebb nálam a legidősebb 13-al. Funkcionális egyke vagyok
Better_Cranberry_838@reddit
En azt latom hogy mig mi tesommal ketten voltunk, mindenhova eljutottunk ennek koszonhetoen. Nem volt gond csaladilag elugrani egy moziba, vagy barmilyen sportot kiprobalni. Meanwhile ahol harman vannak, azt latom hogy sorra maradnak ki ezek az elmenyek mert harom gyerekkel mar nem olyan rugalmasak, akkor kulon kell menni ugy hogy az anya otthon marad a legkissebbel, de egy ido utan o meg hisztizik hogy o is menni akar de meg kicsi hozza igy inkabb nem is mennek.. Mig minket teljesen lazan es gond nelkul vittek mindenfele. Meg ugy az autoval sem volt gond mert 4 en lazan elfertunk egy egyszeru autoban, nyaralni is mentunk igy kulfoldre. Ha harman lettunk volna biztos nem jutok ki gorogorszagba gyerekkent legalabbis igy hogy ez nem volt anyagi teher
cakesexcpl@reddit
Hatan vagyunk tesók, és egyikünknek sincs gyereke. Ez rövid de velős összegzése a dolgoknak.
Apart-Toe-293@reddit
6-an vagyunk testvérek és 4-nek van gyereke, a legidősebb bátyámnak csak azért nincs, mert a párja meddő, az öcsém meg fiatal és először anyagilag akar stabil lenni… szóval ehhez ennyit.
cakesexcpl@reddit
Megnyugodtam, hogy az univerzumban egyensúly van ezek szerint.
Apart-Toe-293@reddit
Egyébként így belegondolva engemet is meglep, mert tény, hogy általában az embernek elmegy a kedve a gyerekneveléstől, ha már gyerekkorban is szülő.
kiflikapitany@reddit
Ez nagyon igaz!! Minden lelki terhet a családban nekem kellett cipelnem, az anyukám mentális problémáitól addig, hogy apával sosem voltak jó kapcsolatban aminek válás lett a vége. Az egész gyerekkorom arról szólt, hogy anyukámat istápolom. Ebből a bátyám semmit nem érzett meg és vagy egy kislánya és még azt hiszem kettőt terveznek a feleségével. Dilemmában vagyok a gyerektémával kapcsolatban, mert néha rám jön, hogy jó lenne de aztán valahogy győz a “józan ész” és azt érzem, hogy nem kell ez nekem.
cakesexcpl@reddit
Nem tudom, nem voltam gyerekkorban szülő, de van benne logika
Maleficent_River2414@reddit
Bár nálatok akkor pont nem jött ki akkor annyira hogy a szülőknek meg kellett osztania a figyelmüket, mire új baba született a legidősebb már kifelé vándorolt (vagy legalábbis nem igényelte a konstants szülői figyelmet)
Apart-Toe-293@reddit
A szüleink figyelme egyáltalán nem oszlott meg, ők még a régi módi szerint működtek, apukám az a vérbeli falusi Kőműves volt, szóval ő csak dolgozott amíg anyukám volt velünk, de ő sem dőlt bele a dologba, nem mondanám, hogy rossz szülők voltak, de jók sem és nem nem repültek ki, mivel meg akkor bőven volt sorkatonaság így amikor én kisebb voltam engemet már inkább a 16-17 éves batyaim neveltek, mert anyukám már fáradt volt, ahogy a 16-17 éves batyaimat a tőlük idosebbek, az ocsemet pedig inkább én, mint anyagilag, mint máshogy… így én pl alig kaptam szülői figyelmet, mert anyu kijelentette túl önálló vagyok, az öcsém volt nagyobb seggdugasz, ő már többet kapott. De öcsém 18 évesen én pedig 23 évesen lettem árva. Szóval azért na. 🙂
Little-Blueberry5008@reddit
Akkor ti is csak a szerencsének köszönhetitek, hogy élve kihùztátok a gyerekkort.
33beno33@reddit
Nem. A jó szülőknek.
shetif@reddit
Sztem akinek volt gyerekkora, arra igaz.
A létszám max midosit az oddson
33beno33@reddit
De semmit nem mond el, max azt, hogy nagy valószínűséggel nem voltak a legjobb szüleitek.
cakesexcpl@reddit
Nos, ha abból indulsz ki, hogy van egy ilyen központilag előírt "ez az élet rendje" direktíva, mely szerint minden szülő köteles szaporodásra ösztöklendő nevelésben részesíteni a gyerekeit, mert ettől minősül jó szülőnek, a saját kis buborékodban igazad van.
Remélem el tudsz majd egyszer képzelni egy olyan esetet is, ahol mindenki szabadon dönti el, mivel tölti az életét, megfelelő önismeret, informáltság és tapasztalat birtokában.
33beno33@reddit
Nem, nem így megy ez. Létezik az élet rendje, megnyugtatlak! Ha egészséges embert nevelnek a szülők (minden értelemben és nyilván nem kizárólag rajtuk múlik), akkor fog akarni gyereket az ember. És nem azt mondom, hogy akinek nincs vagy nem akar, az baj, csak valami okozta azt, hogy nem akar, nem magától nem akar (és ez viszont már nem olyan jó).
cakesexcpl@reddit
Szerinted.
Most nem igazán van időm tételesen megcáfolni amiket írsz, és picit okafogyottnak is látnám, tekintve, hogy erősen meg vagy győződve a saját véleményed egyfajta egyetlen jó út, általános igazság mivoltáról, ami nem meglepő, hiszen szerinted ez az élet rendje. Minden jót, de értelmetlen vitatkozni, nem is feladatunk saját logikával és észérveinkkel egymást meggyőzni, mint valami szektás.
33beno33@reddit
Én nem vagyok meggyőződve semmiről. Azt keresem, hogy valaki jobban tudja nálam, mert az az érdekek, hogy megismerjem a valóságot, de ez most nem az én véleményem. Ez a biológiai, szociális és pszichológiai tény.
cakesexcpl@reddit
Ok, szia
Zealousideal-Note287@reddit
Tehát ha valaki nem akar gyereket, az azért van, mert nem neveltek belőle egészséges embert?
33beno33@reddit
Nem csak. De ez az egyik és talán a legmeghatározóbb tényező. És nem azért, mert akinek nincs gyereke az nem normális, hanem aki egészségesen cseperedett föl, az akarni fog gyereket.
Funny_Honey_9898@reddit
ugyanez néggyel.
Dependent_Soup13@reddit
Mi 4-en vagyunk tesók, egyikünknek van 1 gyereke, és nem lesz több.
Thing-Maleficent@reddit
Uhh, ennyire? Egyikotok sem akar a jovoben sem? Traumatikus lehetett a gyerekkorotok :(
Annual-Tangerine-104@reddit
Ő a legidősebb, és 18 éves. :D
cakesexcpl@reddit
Bárcsak 18 lennék...
cakesexcpl@reddit
Nem tudnék különösebb traumáról beszámolni. Magamról tudom, hogy miért nem akarok gyereket, van, akinek ez az első, van, akinek mások a prioritások az életben.
Nyilván sokszor látod testközelből, mivel jár, informáltabb vagy, számodra optimálisabb döntést tudsz hozni, neked való, vagy sem.
Suspicious_Bison_635@reddit
mi négyen és ugyanez..
bb250517@reddit
Egy bártomnak 4 testvére van, ő a legnagyobb. Gimiben, amikor még otthon élt, folyton (de teljesen jogosan) panaszkodott emiatt, a legkissebb testvérét gyakorlatilag ő nevelte fel, mivel a szülei vért hugyoztak, hogy 7 szájat tudjanak etetni, nevelésre már nem volt idejük. Nagyon mérges a szüleire, hogy szinte elrabolták a tini-éveit, mert gyakorlatilag 12 éves kora óta szülőként kellett viselkednie, iskolában töltött időn kívül alig volt szegénynek bármi szociális élete, a tanuláson és a testvéreire vigyázás mellett. Egyetem kezdésekor elköltözött koliba, azóta a szülei őt hibáztatják, mert nem tudják megoldani a gyereknevelést a segítsége nélkül. 1-2 hetente hazamegy egy családi ebédre, mindig úgy jön vissza, hogy "soha többet", mert az egész azzal telik, hogy a szülei elküldik a picsába, mert az egyetemet válaszotta a család helyett.
Fairytaleunicorn8@reddit
Fiatal kora óta neveli a testvéreit, szerintem az a minimum, hogy végre saját magát helyezte előbbre. Jól döntött és ebből nehéz is kiszakadni. Nem a gyereknek kell nevelni gyereket. Sok kitartást neki és neked is! 🫶🏻
setlocky@reddit
mi 5en vagyunk tesok. ismertunk egy csaladot gyerekkoromban, ahol 8 testver van. en oket akkor ilyen igazi “csurhenek” lattam, es rettegtem, hogy mi is olyanok leszunk. allitolag mikor megtudtam, hogy lesz meg kistesom, az elso kerdesem az volt, hogy “akkor olyanok leszunk, mint az X csalad?!” volt par ev, mikor kisbusszal jartunk, mert csak ugy fertunk el… azt is utaltam. viszont a tesoimat mindig nagyon szerettem, es bar kulonbozoek vagyunk, felnottkent is nagyon jo kapcsolatom van mindenkivel (legszorosabb a noveremmel, vele napi kapcsolatban vagyunk), es baromi halas vagyok, hogy vannak nekem :-)
Ok-Grass-6274@reddit
Hátrány! Örököltünk anyukánk halála után és 5 felé kellett dobni !
hummingbird0012234@reddit
Nem a gyerekek szama a lenyeg (marmint nyilvan a 8 gyerek az tul sok, de 3ig szerintem nem ez a befolyasolo tenyezo), hanem hogy a szulok milyenek. Nekem es a tesomnak is kisiklott az elete, pedig volt eleg penz/kaja, figyelembol meg nem azert nem volt mert 2en voltunk, hanem mert szuleimnek nem volt erzelmi erettsege arra hogy magukon kivul barki masra is figyeljenek
HabitDependent1976@reddit
Egy olyan családot ismerek, ahol 9 gyerek van. Az anyuka nem tud egyformán foglalkozni velük, a nagyobbak folyton a kicsikre vigyáznak, senkinek nincs magánszférája, anyagilag sem kapnak ugyanannyit. Az egyik gyerek a fiam osztálytársa volt, és mindig panaszkodott, hogy neki teher ez a sok testvér. Gondolom a többiek sem érezhették sokkal jobban magukat.
ExpensiveGlove8627@reddit
az ilyen szülő mi a faszt gondol de őszintén
Mobile-Investment468@reddit
Azt látom, hogy aki szerencsétlenségére idősebb gyerek egy ilyen családban az mindig ingyencseléd "család" cukormázzal leöntve. Az ilyen ember vagy végletesen szembefordul ezzel a családmodellel vagy viszi tovább és ugyanazt a bűnt elköveti a saját nagycsaládjával.
Key_Signature_8545@reddit
Négyen vagyunk testvérek, ma màr mindenki felnőtt és a saját lábán áll, de valahogy mègis megvan, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt. Nagy korkülönbségek vannak köztünk, a bátyám de azt érdemelte volna, hogy fiatalon suli mellett főzzön a 7éves hugára.
A sok testvérből csak egynek vannak gyerekei, a legkisebb ott is sokkal fiatalabb. A nagyok kb menekülnek otthonról.
Annyi gyereket vàllaljon minden szülő, amennyit fel tud nevelni. Ne a gyerekek neveljék egymást.
Piruluk@reddit
Hátrány. Nem tudnak normálisan elindítani az életben. Itt is rendszeres a panasz hogy egy testvér kap minden támogatást a többi megoldja meg ahogy akarja vagy senkinek nem jut semmi.
Mentalitásban is a testvér alázatra megalkuvásra gyengeségre önbizalomhiányra nevel, míg az egyke óriási egóval önbizalommal indul és gyakran lakással a szülőktől garantált siker életben. A testvéres pedig óriási hátrányban
zentelen@reddit
Egy gyereknek is porig lehet alázni az önbizalmát és többnek is lehet egészségesen kialakítanií így én ezzel nem értek egyet.
Az tény, hogy egy gyerek több figyelmet tud kapni, hisz kevésbbé osztódik szét az ember, de több gyereknél is, közös foglalkozások révén, lehet bőven minőségi együttöltött idő mindenkivel.
A több gyereknél még pozitívumnak hoznám fel, hogy szerintem kicsit jobban felkészül a gyerek a vlós életre :D Hogy nem minden csak róla szól és körülötte forog. Hogy jobban együtt kell működnie a testvéreivel, stb. Mindezt egészséges módon értem, mert ennek az ellenpéldáját láttam már egykéknél, akik az életbe aztán emglepődve kerültek ki, hogy nem ők a main character.
Piruluk@reddit
Én azt látom itt és életben hogy a testvéres sokszor side character viselkedésű és ezzel hátrányban van jellemző hogy jó részük anyagilag kisemmizett és lelkileg is mivel a lusta életképtelen testvére kapott mindent sőt ő maga érzi hogy magát alá kell rendelni ennek.
Míg egyke elsöprő önbizalom és sokszor az élet azt jutalmazza
Normal_Setting6441@reddit
Ne haragudj, de ekkora baromságot rég olvastam mint a második bekezdésed.
KeySpecialist1315@reddit
6 fiú testvérem van a két szülőmtől (2 anyámtól, 4 apám felől). 2-vel van szorosabb kapcsolatom, a kicsik még fel sem f
itsumo_hitori@reddit
ha gazdagok a szuleid elony. ha szegenyek hatrany.
pillemadar@reddit
Nagyon szomorúan olvasom ezeket a kommenteket, nekem 3 tesóm van, kb sorban jöttünk szóval kevés a korkülönbség és elképesztően szerencsésnek érzem magam velük. Azt kívánom, bárcsak lenne még 3 ilyen testvérem 🩷
kisbori10@reddit
Nekem is nagyon szomorú és őszintén elgondolkodtató. Nekem 2 tesóm van (az egyik féltestvér így nem velünk nőtt fel, de teljesként tekintek rá) és mindig arra gondolok olyan jó lenne ha dupla ennyien lennénk. Őszintén eddig én magam úgy gondolkoztam, hogy 4 gyereket szeretnék de ezek után azért nagyon erősen meggondolandó mert nem az lenne a cél, hogy kibasszak a gyerekeimmel.
hagyjukis@reddit
De jo, ezt olvasni.
merdaloki@reddit
Szerintem a mai világban felelőtlenség 4 gyereket vállalni, egyrészt a figyelem, másrészt az anyagi lehetőségek miatt. Ha nincs nagy korkülönbség köztük egyszerre lesz a teteje egyetemista, az alja tini. Ez, csak ha nem vagy milliárdos, egyenlő azzal, hogy nem ott és azt fogjak tanulni amit akarnak vagy kepessegeikbol kitelne, hanem amire meg éppen van pénz.
Estefania83@reddit
Nem csak a mai világban felelőtlenség.
Big-Tennis2579@reddit
150 éve mikor nem ritkán 10-en is voltak testvérek, hogy amíg a szülők meg az idősebb testvérek a mezőn robotolnak éhbérért naphosszat, legyen otthon egy közepes testvér aki a legkisebbekre vigyáz
Na meg nagy eséllyel meg se élték a nagykort, ha véletlen igen, akkor mehettek papnak, mert hazulra feleslegesek, nincs étel mégegy éhes szájnak
Amikor a magasztos történelemről beszélünk, mindig a nagy nevekről és eseményekről esik szó, azt elfelejtjük hogy a lakosság 90 százaléka úgy kellett éljen mint az állatok
Maleficent_River2414@reddit
Ez, régebben sem volt könnyebb a gyereknevelés, csökkenő népesedés inkább mentális oldalról kell megközelíteni. Régebben leszarták a gyerekek problémáit, manapság meg szerintem egyesek túlzásba viszik az aggódást, internetes doomposting-nak is hála.
mz_dnl@reddit
Szeretett öreganyám jut eszembe erről: 9-en maradtak meg testvérek, pedig 11-en születtek. Egyszer mondtam neki, hogy úgy visszamennék azokba az időkbe megnézni, hogy milyen volt... Azt mondta erre: "Nyomorúság volt, fiam. Ne akard azt látni." Pedig a TSZ-esítés előtt nagybirtokos parasztok voltak, dédapám pedig piszkos jó mezőgazdász lévén (nem párthűség vagy tagság miatt) az első helyi TSZ elnöke lett. Nem volt külön ágya, amíg a bátyja el nem ment otthonról tizenakárhány évesen, 8-10 éves koráig a szülei ágyában, lábnál aludt.
hagyjukis@reddit
Nagymamamek is 14en szulettek, de 11en maradtak. Mama volt a 13., utolso elotti gyerek. Ok is nagyon szegenyek voltak, egymast neveltek. Fiatalon halt meg az edesanyja, mama sose tudta feldolgozni. 18 evesen kapott eloszor ajandekot a szulinapjara, a nagypapamtol. Annyira szomoru.
Big-Tennis2579@reddit
Lehet, hogy túl sokat is mondtam a 150 évvel…
Az alapján is amit írsz, elképesztően csodálom azokat, akik ilyen körülmények között is meg tudtak maradni embernek, és szeretetben felnevelték a gyermekeiket, úgy hogy belőlük is rendes ember lett. Sok olyan családi történetet hallottam ebből a korszakból, amit el sem tudok képzelni, hogyan tudtak átvészelni ép ésszel…
És a vármegye meg ispán faszsàgokkal pont ezt a legsötétebb nyomoràt idézték meg ennek a korszaknak szerintem, ahha, hát próbálták volna meg érvényesíteni azt a kevéske kis jogukat az akkori átlagemberek. Ebben mondjuk találó a párhuzam
Nagyon hálás vagyok dédszüleimnek, hogy a sok nehézség ellenére nagyszüleim gimnáziumba, majd egyetemre mehettek.
Estefania83@reddit
Volt kollégám mesélte nyugdíjba memetel előtt, hogy 13-an voltak testvérek, egy szobás házban laktak, mielőtt elment az anyja szülni a 14. gyereket, előtte megfőzött a családnak 3 napra.
merdaloki@reddit
Szerintem egyre inkább az, a 80-as években ugye minden állami volt. A 90-esben majdnem mindenki csoro volt, de még létezett a kollégiumi rendszer stb. Ma már tényleg ostobaság és önzőség szerintem.
Estefania83@reddit
Szerintem anno is ostobaság volt 🙂
Zealousideal-Note287@reddit
Azért a nagyanyáink korában nagy volt a gyerekhalandóság és a fogamzásgátlás sem volt még igazi, pláne a hozzáférhetőség. Elég ostobaság a mai körülmények közül megítélni a 60-90 évvel ezelőtti gyerekszületéseket.
neonbooter@reddit
Miért ne lehetne azt tanulni, amit szeretnének? Itthon pont az egész jó, hogy az állami egyetemi helyek pont olyan jók, mint a fizetősek, és a szociális ösztöndíj se rossz, mi négyen voltunk egyszerre egyetemisták, és az ösztöndíjakból megvoltunk, diákhitel se kellett. És mindannyian az első helyre beírt szakra mentünk.
merdaloki@reddit
A magyar felsoktatás egy két kivételtől eltekintve teljesen versenyképtelen az európai piacon.
Iletve nem tudom, hogy milyen körülmények között és mikor csináltad ezt, de vidékről 3-4 gyereket egyszerre budapesten taníttatni nagyjából 1 millió forint.
Professional_Two8902@reddit
Mi pont így vagyunk négyen, én az egyetemet, a legkisebb az elsőt kezdte anno. Abszolút nem gazdag vagy jómódú családként is teljesen jól megvoltunk. Nyilván vannak súrlódások, nyilván a nyaralás kompromisszumos és szeevezős hogy korosztályban mindenkinek jó legyen. Kevesebb a figyelem, mint egy egykénél ofc, de tök jókat lehet bandázni, föleg most hogy már a kicsi is majdnem felnőtt. Ismerek kisebb korkülönbséggel 4 gyerekes családot, ott olyan banda, összetartás és szeretet hogy nagyon🥰 összessegében szerintem ez nem csak anyagi, hanem szülői kérdés is, az hogy nem volt semmilyen dráma, mind édestesók vagyunk. És nálunk a "minőségi mutató" hogy mind szeretnénk gyerekeket/jön a baba.
Csingulipinty@reddit
Nem értem miért vagy lepontozva, szerintem is vannak abszolút pozitív példák is. Nálunk is összességében pozitívba megy a mérleg, mi is mind azt tanultuk amit szerettünk volna, állami képzésben, jártunk sportolni, zenét tanultunk. Rengeteg olyan 1-2 gyerekes családot ismerek ahol sokkal elb@szottabbak lettek a gyerekek. Nagyon sok múlik a szülőn, meg alapból hogy a családi légkör mennyire szeretetteljes.
hisziapiszi@reddit
4 tesóm van. Az egyiknek van gyermeke, másnak nem lesz, inkább megszakad a vérvonal.
fruzsinahovirag@reddit
Negatív élménynek éltem meg, 10 testvérből a második gyerekként és első lányként. Teljes mértékben egy pótanya szerepébe voltam kényszerítve, amíg el nem költöztem otthonról. Teljes parentifikáció. Magamra és a saját életemre soha nem volt egy perc időm. Pár éve már egyedül lakom albérletben, végre csend van körülöttem és van magánszférám. Mostanra jutottam el addig, hogy elkezdtem megbocsátani a szüleimnek, és kicsit nyitottabb vagyok velük és a családdal találkozni vagy egyáltalán szóba állni. 27/N
Regular-Artichoke89@reddit
elnezest ha tolakodo a kerdes, de a te szüleidet mi vitte ra a '90-2000-es evekben a 10 gyerekre? Ebben a generacioban azert ez mar nagyon ritka.
fruzsinahovirag@reddit
Anyukám mindig is nagy családra vágyott, ő egyke volt. Apukám pedig segített megvalósítani ezt az álmát. Személy szerint kicsi korában nem kapott elég szeretetet a szüleitől és ezzel kompenzál, hogy sok emberrel veszi körbe magát. Nem vallási okok miatt lett ennyi, ezt mindig megkérdezik. :D
Regular-Artichoke89@reddit
a kerdes valahol jogos a vallasrol, a siman "nagy csaladra vagyok" altalaban megalltak mar 3-4-nel mas mozgatorugo nelkül :D Köszi a valaszt, es remelem innen sokkal jobban alakul az eleted! <3
fruzsinahovirag@reddit
Köszönöm 🫶🏻jobban belegondolva én is akkor éreztem legjobban magamat, amikor 3-an voltunk testvérek. Egyszerűen anyagilag nem lehet megoldani, a szülők megosztott figyelméről meg már ne is beszéljünk.
Optimal_District_206@reddit
3an vagyunk tesok es egyikunk se tervez gyereket :D szerintem ez elmondd mindent . imadom a tesoim de nekem inkabb rossz elmeny volt pedig anya full time otthon volt . random dolgok h alig fertunk el a kocsiban
Dependent_Soup13@reddit
Mi 4-en vagyunk testvérek, a legkisebb féltesó, vele nem együtt nőttünk fel, de magamban nem teszek közöttük különbséget. Egyikünknek sem siklott ki az élete szerencsére, de azt azért egy ponton beláttuk, hogy ez nem a szüleinken múlott, hanem a nagyszüleink érdeme. Én vagyok a legidősebb, és a nagyszüleinken kívül anyám rám is rendesen tolt egy jóadag felelősséget a tesóim nevelésében. Nem nagy köztünk a korkülönbség, de én tanultam velük, kísértem őket az orvosokhoz, segítettem nekik, amikor kellett. Emiatt én azt gondolom, hogy az a szülő nyugodtan bekaphatja, aki sorra szüli a gyerekeket, aztán áttolja a felelősséget az idősebb testvérekre 🤷♀️ Ha van köztetek ilyen nagyobb tesó, Nektek ölelés 🫂
Careless_Arm4198@reddit
Ugyanez a helyzet nálunk 5-10-20 éves korkülönbségekkel. Mire oda jutottam, hogy szüljek, egy adag gyereket már felneveltem. Pont ezért soha de soha nem nem kérek a legnagyobb gyerekemtől semmit a kicsikkel kapcsolatban, mert tudom, hogy milyen érzés. Magamnak szültem, nem neki.
slendrian_makako@reddit
Ezt olyan jó olvasni. Nekem azzal ment el a tinikorom, hogy az öcsémre vigyáztam, amíg anyám bulizni járt, és megy a pislogás, hogy mindenki no contactban van nálam. Vajon miért...
Dependent_Soup13@reddit
Mire oda jutottam, hogy szüljek, nem szültem 😀 Felneveltem 2 gyereket, egyiküket végigsegítettem a diplomáig, másikuknak segítettem a lakhatásának a megoldásában, megveregetem a vállam és az életem további részét pihenéssel töltöm, a rettenetes felelősség súlya nélkül 😄 De, ha lettek volna gyerekeim, én is kínosan ügyeltem volna erre, mint Te.
slendrian_makako@reddit
Öten vagyunk, én vagyok a lgeidősebb. Nem akarok gyereket. Szerintem ez mindent elmond.
Opening_Term_9606@reddit
Nálam kilóg kicsit, mert sokáig 2-en voltunk tesók, aztán egy sor trauma miatt gyors egymásutánban a 2 unokatesómból mostohatesó lett, így lettünk négyen.
Szerintem 2-nél többre igazán nehéz odafigyelni, érzelmileg helytállni, pláne ha mindkét szülő dolgozik. (3 talán a max). De igazán a körülmények döntik el a végeredményt. Anyagilag is szar, mert 2 autóba férünk, és zsebpénz az hézagos. Utáltam a mindenkitől megörökölt ruhákat.
Jelenleg a legnagyobbnak nincs és nem is lesz gyereke, a legkisebb alkoholista, a harmadik tesóm meg megszakította az egész családdal a kapcsolatot. Nekem 10 évig tartott feldolgozni a gyerekkorom, és kb 28 évesen sikerült fejben egyenesbe kerülni sok év depresszió után. 30-ig azt gondoltam sosem akarok gyereket.
artsienn@reddit
4-en vagyunk tesók, de valószínűleg szüleim tudatos tervezése miatt olyan korkülönbség van mindegyikük között, hogy mire megszülettünk, addigra az idősebb testvér már olyan korban volt, hogy nem kellett 0-24-ben pátyolgatni, hanem valamennyi önállósága már volt (jó, ez csak részben igaz, 2. és 3. bátyám között 2 év van). kifejezetten a nagycsaládosság miatti negatív élményre nem emlékszem, anyukám mindenkinek igyekezett figyelmet szentelni, nem éreztem, hogy bármiben hiányt szenvednék. bár, mint legfiatalabbként és egyetlen lányként lehet voltak kiváltságaim és bátyáim máshogy élték meg a dolgot.:D
Wandererofhills@reddit
4-en vagyunk tesók, teljesen rendben van minden, több gyereke lett mindenkinek. Szerintem a nagyobb korkülönbség miatt is alakulhatott így, mire jöttek a kisebb tesók, a nagyobbak már 6-12.. évesek voltak
AltruisticLeopard940@reddit
Átok..mi hárman vagyunk testvérek,én vagyok a legkisebb,amit sajnos éreztem is mindvégig. Mindig a bátyám ledobott szarjait kellett hordanom,mindig a leselejtezett dolgokat kaptam,mindig ő volt a kedvenc,ennek fejében érettségi és szakma után ki lettem b*szva külföldre dolgozni,hogy élj meg fiam..👋🏻 Se jogsi,se auto,se élettapasztalat,se munkatapasztalat..Valószínűleg belefáradtak a szüleim a gyereknevelésbe mire elértem a 18-at..🤷🏻♂️Amim jelenleg van azt full önerőböl,igaz nem sok mindenem,mert ezek a lelki sebek miatt eléggé félre ment egy pár évem és megcsúsztam. Az igazat megvallva kurvara örültem volna neki ha néha kapok egy kis segítséget,ahelyett hogy”Hát nem tudom fiam..”Kaptam anno 2012-ben 100 eurót és 1 csík cigit és viszlát.Sajnos mindvégig éreztem és jelenleg is érzem,hogy én vagyok a fekete bárány a családban. Pár évvel ezelőtt kezdtem realizálni a dolgokat,hogy ez engem mennyire megviselt és megvisel a mai napig is,de sajnos Édesanyám már nem él,apám már közel a 70-hez ezért nem is hoztam fel ezt a témát soha.
RoosterCommercial679@reddit
Férjemék 4-en vannak, jó a kapcsolatuk a családban. Egy dolog van, amiről ha mesél, magamban mindig forgatom a szemem: férjem a 4. gyerek, de közel 10 évvel született a 3. után, a szülei már 40 felett jártak. Az anyukája főállású szülő volt, de őt már nem nagyon volt kedve különórákra, sportra furikázni, más gyerekekkel összejáratni játszani (pedig hát idejéből kitelt volna), vele már nem nagyon jártak nyaralni stb. Gondolom addigra fejben már túlléptek ezen a korszakon és nem nagyon akartak visszarázódni bele. Férjem azt is szokta mondani, a nagy korkülönbség miatt sokszor olyan volt, mintha 5 szülője lenne.
Szóval náluk a gyerekek száma nem, de a nagy korkülönbség volt inkább kellemetlen.
Funny_Honey_9898@reddit
HÁTRÁNY.
S-u-n-b-l-a-d-e@reddit
Nem teljesen a kérdésedre válaszolok, de megvilágítok egy másik aspektust. Az egyke gyerekeknél felmerül az a kockázat, hogy ha eltávoznak a szülők, akkor kis túlzással egymaguk maradtak a világban. Persze lehet pár / házastárs, barátok, de ha van tesód, akkor elvileg tudtok egymásra támaszkodni bizonyos mértékig. Persze lehetnek rossz testvér kapcsolatok is, ebbe nem mennék bele, de összességében egy teljes életutat nézve, ahol mindenki él 60-70-90 évig, jobb ha vannak testvérek a családban, hosszú távon jobb lehet.
Content-Scale-6756@reddit
ideális világban, hiába van tesod ha nem tartjatok a kapcsolatot osszevesztek stb ami ma gyakori mig az egykenek mar van csaladja gyerekei egyeb rokonai sajnos nem fekete feher ez sem
S-u-n-b-l-a-d-e@reddit
Persze, igazad van, nem fekete-fehér, nem is úgy írtam. De ha beüt a krach talán jobb ha van egy tesó mint ha nincs. Bár néha maga a tesó a krach :-)
Foreign_Art_5113@reddit
Én nagyon szerettem. 4-en vagyunk testvérek. Mindegyikünknek több gyereke született.
UgyeletesRadir@reddit
Sok múlik szerintem a korkülönbségeken is. Mi 4-en vagyunk, de inkább kétszer ketten, mert a két legfiatalabb annyival kisebb nálunk. Nagyon szeretem őket, de nagy teher volt sokáig, mennyi minden lett rám bízva, vagy mennyiszer voltak ők rám bízva.
PsychologicalMap4875@reddit
4en vagyunk lányok. Már felnőttek. Életem legnagyobb ajándéka, hogy bármikor számíthatunk egymásra. Egymás gyerekeit szinte sajátunkként szeretjük. Ugyanúgy tűzbe mennék bármikor értük mint az én kislányomért. Ugyanakkor hiába nőttem fel nagycsaládban én nem szeretnék magamnak nagy családot. Szerintem a mai világ egyszerűen nem erre a családmodellre van kitalálva. Imádom a gyerekem, de alig várom, hogy újra vissza menjek dolgozni a felnőtt világba. Nem hiszem, hogy az egész terhességet és az azt követő csecsemő kort épp ésszel újra végig tudnám csinálni🤣 Szóval saját példámból kiindulva nagyon nagy előny, hogy sok (ÉS JÓ!) testvérem van, de csak azért nem fogok több gyermeket szülni, hogy legyen neki testvére, mert azt gondolom az nem jó gondolkodás ha nem az ember saját maga vágyik még egy gyermekre, hanem “csak” azért szül, hogy a nagynak legyen testvére.
Extreme-Principle723@reddit
Erről az jut eszembe, mikor mar középiskolások voltunk, akkor csak úgy jöhetett velem bárhova a barátnőm, ha vittük a 6-8 éves öccsét utánfutónak, mert az anyja sosem volt otthon. Anyu mindig azt mondta, látod, mi ezért vállaltunk felelősen gyerekeket és nem szültem egy újabbat, akit nektek kellett volna felnevelni, amivel elvettem volna a gyerekkorotokat.
Key-Manufacturer-449@reddit
Jó kérdés. Négyen vagyunk testvérek és igazából a gyerekkorom nem cserelnem el soha senkivel. Szerencsere lakasbol hamar kertes hazba koltoztunk es tinedzserkorig orakat jatszottunk a kertben napi szinten(nyilvan amikor az idojaras engedte) bent mar nehezebb volt egy konzolon osztozni vagy tvn az mondjuk nem hianyzik.
A szuloi resz. Igazabol figyelembol szinte sosem eleg a lelkunknek. Nalunk egyik tesommal kellett sokat foglalkozni a tanulasa miatt, igy mi jobban onallosagra lettunk kenyszeritve, ami utolag nagyobb elony o a mai napig egy teat sem hajlando megfozni (kb) azt viszont megfigyeltem, hogy parvalasztasnal nagyon betriggerel, ha nem kapom meg a megfelelo figyelmet es egyedul hagyva erzem magam, szorongas, rossz kedv tor ram, ami valoszinuleg a sok teso tortenetbol is kovetkezhet. Szerintem ket tesos tortenetnel is mar kialakul ez a fekete barany sztori, de nem mindig hatrany a fekete baranysag es ha sikerul megfogni, hogy ne legyenek nagy bajok ezek az emberek nagy dolgokra kepesek, mert kemenyebb fabol vannak faragva csak sokat szenvednek. En is fekete baranynak erzem magam a csaladban es kicsit ilyen szabalytoro, ujito, maskepp gondolkodo lettem, mint a tobbiek es vicces nezni, hogy evek mulasaval csomo dolgot atvesz tolem es mindsetet a csaladom es lekoveti beiktatja a sajat eletebe. En mindig mikor mondtam egy tanacsot otletet vagy falnak neztek vagy meg se hallottak es eltelt x ido aztan ugy lett es jol jartunk.
Osszessegeben en jobbnak erzem, hogy igy alakult a csalad bar felnottkent mar nem sok szerepet toltunk be egymas eleteben es a legjobb barataiddal is kozelebbi a viszony, de az elso 18 ev meghatarozo es sok dologra tanit meg pl. Nem kaphatsz meg mindig mindent azonnal, turelem, empatia, kitartas, kiallas magadert persze ezek nem csak testveres csaladban elo embereknel alakul ki es nem privilegium, de en ezeket erzem fejlettebb skilleknek.
Van olyan ismeros ahol 5 gyerek van ott rosszul sult el es kb utalja egymasz az egesz csalad es allandoak a haboruk ugy, hogy mar az atlag eletkor 40.
A regi vilagban 90-es evek es 2000 eleje szerintem idealisabb volt sok gyerekes csaladosoknak most az egy gyerek is soknak erzodik sokszor.
33beno33@reddit
Előny.
Boring-Daikon8057@reddit
Hárman vagyunk testvérek én a 2.vagyok, az idősebb testvéremmel jóval nagyobb a korkülönbség, mégis... Még felnőtt életemben is ők a legnagyobb kapaszkodók nekem (nem csüngök rajtuk meg terhelem őket, nem így értem). Szüleink, családunk drámáit nem tudtuk volna végigcsinálni egymás nélkül, az a fajta feltétlen szeretet, őszinteség, segítség, bármilyen helyzetbe is kerültünk, csak egymás közt volt meg, nem a szülőktől. De ez mindig kétesélyes, kialakulhatott volna ellenszenv, közöny is egymás iránt, szerencsére az ellenkezője történt. Nem tudom, min múlik, nekünk hatalmas áldás.
Guillermo1810@reddit
Szerintem attól is függ, hogy mennyi köztük a korkülönbség. Azért itt kb 2 év van vagy annyi se, ez elég kaotikus lesz az elején...
Családban van 4 gyerek, de itt párban voltak, tehát a két idősebb között van kevesebb mint 2 év, majd 6 év szünet, és megint 2 gyerek. Már mindenki felnőtt, és mindig nagyon közel álltak egymashoz, a párban lévők főleg, meg segített az, hogy mire a fiatalabbak totyogo koruak lettek, az idősebbek egyedül mentek a kisboltba, játszótérre, kutyát sétáltatni (vidék).
Ambitious_Anything27@reddit
Így van, szerintem ez elég lényeges. 80-90es években ha valakinek ekkora családja lett ott általában azért jóval nagyobb korkülönbségek voltak, egyszerre max 2 aránylag kicsi volt, aki tenyleg rengeteg odafigyelést igényelt. Én is nagy családban nőttem fel, nem én vagyok a legkisebb de még köztem es a legidősebb tesom közt is van tizen-x év. Nekem ez a lét rengeteg örömet hozott de azt is látom, hogy én már nem bírnék ennyi gyereket vállalni ahányan mi voltunk, az én anyukám egyrészt tök korán kezdte, másrészt neki nagyon durva teherbírása volt/van.
leg0bike@reddit
Ez önmagában nem jelent semmit. Nagyban függ a szülők meg a testvérek jellemétől, veleszületett mentalitásuktól, szociális közegtől, kultúrától.
Master_Shopping9698@reddit
Én szemlélőként jelenleg nagyon nem tudom értelmezni 3tól a gyerekszámot, hogy miért vállalják erőn felül a szülők. A bölcsődénkben van 3, 4 és 7 gyerekes családból gyerek, nagyon durva a viselkedésük már kicsiként, látszik, hogy ahogy esik úgy puffan a nevelésük.... sajnálom őket sokszor, mert az első 3 év nagyon fontos alap lenne, de valahogy már el vannak hanyagolva a figyelem szempontjából. Látok kivételt is, ne értse félre senki, de szerintem többségében a szülők túlvállalják magukat a gyerekek kárára.
Szacse@reddit
3-an vagyunk tesók viszonylag nagy kor különbséggel én vagyok a legkisebb tesóim 7 és 13 évvel idősebbek. Vannak rossz és jó dolgai is. Engem kb a tesóim neveltek anyumék nem nagyon foglalkoztak már a nevelésemmel ami miatt vannak is súrlódások mert nagyon másként gondolkodok mint ők. A másik nehéz, hogy a család egésze előtt kilépjek a kis tesó szerepből…
Csingulipinty@reddit
Nekem 4 tesóm van, én vagyok a legidősebb. Gyerekként imádtuk, hogy ennyien vagyunk, nagyon sok szép emlékem van. Viszont arról is hogy anyukám sír a kimerültségtől, alig alszik, nem dolgozolik, hanem főállású anyaként otthon menedzseli az életünket. Felnőttként látom azt, hogy mennyit feláldozott értünk, és így is azért látszik, hogy nem jutott mindannyiunkra személyre szabott figyelem, ebből vannak azért sérüléseink, főleg a fiatalabb testvéreimmek. Ennek ellenére azért mindenkinek oké az élete, nem vagyunk egyformák, nagyon sok irányba mentünk, de szerintem mindannyian intelligens, egészséges felnőttek lettünk. Nagyon összetartunk, folyamatos kapcsolatban vagyunk, mindig számíthatunk egymásra, és a szüleink is ránk. Ami miatt én mégsem akarok ennyi gyereket, az az, hogy én nem szeretném magamnak azt az életet ami anyukámé volt, amíg mi kicsik voltunk.
Danger_Keep_Away@reddit
Mi négyen voltunk tesók, sajnos időközben ez a szám háromra csökkent, az a szüleimnek rendesen odavágott, de mi tesók kifejezetten összekovácsolódtunk. Szerencsére jóba is vagyunk egymással, bár nagyon ritkán beszélünk, de nem rosszból, csak egyikünk se az a másik seggébe mászós típus. A bátyámmal annyira voltak csak szigorúak a szüleim hogy végezze el a szakmáját, azonkívül nem nagyon felügyelték így neki volt is pár kisebb stiklije késő tinikorában de jóravaló, fiatalos srác maradt, fiatal feleséggel. A nővéremmel szigorúak voltak a szüleim, benne volt potenciál, egyedüli lányként mindnyájunknál karakánabb és harciasabb lett, hajtották is (mondjuk nem kellett, ő magától is hajtotta magát) és meg is lett az eredménye. Külföldön él, multinál magasabb pozícióban, családos, jó körülmények között él. Én lettem szerintem kicsit feketebárány mert anyámék nem tartottak engem már olyan szoros gyeplőn és ez meg is látszódott. Szar tanuló voltam és mire kínkeservesen befejeztem a sulit, már mentem dolgozni. Nem vártak el tőlem semmi extrát, hagyták hogy csináljak amit akarjak. Ettől függetlenül nem lettem léhűtő, mára már családos, munkás ember vagyok én is. Amondó vagyok, hogy a szüleim egyikünkre se szégyenkezhetnek
Judgy35@reddit
Heten vagyunk tesok, en vagyok a legidosebb es lany, legkisebb tesom 24 evvel fiatalabb nalam. Szerintem ez nagyon mindentol fugg, attol hanyadik vagy a sorban, pl nekem az egesz gyerekkorom arrol szolt hogy masodik anyjuk voltam, foleg ha a szulok nem funkcionalisak. Anyagilag is ez nagyon megterhelo es fajdalmas tud lenni gyerekkent ez megelve ha nem adottak a korulmenyek. Viszont! Felnottkent mar azt mondom, a vilag legjobb dolga, osszetartunk es annyira jo hogy ennyi tesom van, karacsonyok, unnepek olyanok mint a meseben, zajosak es vidamak, csaladi programok minden, es meg csak most kezd a csapat gyerekeket vallalni :)
Osszefoglalva, empatiara es talpraesettsegre biztos megtanit, viszont a szulok nem tudnak jol ennyi gyerekre figyelni szerintem, en sose vallalnek 2 gyereknel tobbet….
Maleficent_Pie_2416@reddit
6-an vagyunk,4-el nem tartom a kapcsolatot,1-el pedig nagyon jó a kapcsolatom Ő lesz a gyerekem keretszanyja is. Én vagyok a legkisebb, sosem vettel komolyan, mindig bàntottak, lelkileg bele is betegedtem. Részben nagy hibásak a szüleink, óriasi korkulonbsegek is vannak,, en meg tudtam bocsajtani mindent szüleinknek, vannak akik nem. 1 gyermekem van es tudstosan nem akarok másodikat!
heeeeeeeeeeeee1@reddit
Egyik barátom esküvőjén el tudta sütni "a focicsapat poént". Hogy egész életében szeretett volna egy saját focicsapatot, az apja nagyon közel jár hozzá, hogy ezt megadja neki (összesen 10-en vannak több ágról, hogy ha jól tudom)
Ltorok-93@reddit
Nekem 3 testvérem van, a legkisebb súlyos fogyatékos. Én vagyok a legidősebb, nálunk is én “neveltem fel” (tanultam velük stb) mamámmal együtt a tesóimat.
Két (egészséges 🙏) gyerekem van, több eszembe sem jutott soha. Magunknak szülök, nem a legidősebb lányomnak. Mi pedig ennyivel bírunk el úgy, hogy minőségi nevelést kapjanak.
Soft-Ad3822@reddit
4-en vagyunk testvérek, nincs fekete bárány. 3-an diplomásak vagyunk a húgom még tanul. Kiskorunkban nem éltünk nagy lábon, de nagyon jó nevelést kaptunk és mindannyiunkkal nagyon sokat foglalkoztak a szüleink. Sokan írják, hogy felelőtlenség ennyi gyereket vállalni.. hát akkor én örülök hogy a szüleim ennyire "felelőtlenek" voltak mert tök jól elvagyunk ennyien 😀
Hdzthwhppt@reddit
Mi öten vagyunk testvérek. Sosem éreztem magam kellőképpen szeretve. Legkisebbként már nem figyeltek rám. Nemis voltam olyan tökéletes mint a novereim és ezt érzékeltették is velem. Most hogy van egy gyerekem nagyon gondolkozok hogy egyke legyen. Sokat gondolkozok azon hogy mennyi előnye és mennyi hátránya van egy testvérnek mert mindenkitől csak azt hallom h testvér az KELL. Biztos ez?..
Internal_Judge_619@reddit
Mi 4-en vagyunk testvérek, én vagyok a második. A legkisebb húgom még otthon van ő szinte egykeként nőtt fel , addigra mi kirepültünk. Sokkal több mindent megkap amit mi , sokszor fel is hánytorgatjuk😀 Én szerettem így felnőni , de nyilván sokat kellett osztozkodni. Különösen szoros kapcsolat nincs közöttünk , de tartjuk a kapcsolatot folyamatosan tudunk egymás életéről. Bátyámnak már van három gyereke abból kettőnek én vagyok a keresztanyja. Én személy szerint csak egy gyereket szeretnék. Ja és falun nőttunk fel , úgyhogy a kisvárost jobban preferálom.
neonbooter@reddit
Mi hatan vagyunk tesók és szerintem teljesen egyéni, hogy ez kinek jó és kinek nem. Nálunk anya a nevelésünkre áldozott 20 évet az életéből, elérhető volt, érzelmileg jó alapot adott, persze volt, amit lehetett volna jobban csinálni, de őszintén én egy gyereket se tudok olyan odaadással nevelni, mint ő hatot. Felnőttként meg nagy biztonságot ad egy ekkora védőháló, amiben ennyien vagyunk. De ez egy szerencsés szituáció, én is tudom, hogy ez sajnos nem általános.
Mission_Web1533@reddit
Mi 4en vagyunk, gyerekként jó volt, tudtunk együtt játszani. Amúgy anyánk minket nagyon szépen nevelt, nem volt velünk gond. Apánk meg sokat dolgozott, így nem nélkülöztünk. Mindannyian lediplomáztunk, anyukánk vitt minden különórára ahova csak kellett, erőn felül teljesített. Most viszont az egészsége miatt aggódok, mert még mindig kifelé ad, de most már magával kéne többet foglalkoznia. Ahogy felnőttünk, úgy kijöttek a személyiségbeli különbségek, szóval már csak egy testvéremmel jó a kapcsolat.
Vivvien_@reddit
Mi "csak" hàrman vagyunk testvérek, én vagyok a legkisebb. A bátyàm és köztem 13 év van, nővérem 8 évvel idősebb. Rám soha nem jutott már úgy figyelem mint rájuk. Ez nagyon sok mindenben így volt a mindennapokban és a mai napig így is maradt. A két idősebb testvéremnek a mai napig ugrálnak a szüleim bármire szükségük van, nekem akkor sem ha kérek valamit. Én már 22 évesen elköltöztem otthonról, a nővérem a mai napig a szüleim nyakán él. Félig a bátyám is. Nem jó a kapcsolatunk sem. Teljesen más világban élünk. Ma màr azt mondom szerencsére..
1stHouseMars@reddit
Mi 3an vagyunk lányok, én vagyok a legidősebb. A kisebbik húgom lazábbra volt engedve, kevesebb figyelem jutott neki ezt én is így látom meg ő is így élte meg. Nekem van egy fiam és egy lányom, többet nem bírnék úgy érzem így teljes a kép de a legjobbat akarom nekik adni és úgy érzem én ennyit bírok többet nem. Mamámék 10en voltak testvérek de csak 5en nőttek fel, minden második gyerek meghalt már korán. Az totál más világ volt.
CsabaOne@reddit
Anyámék nyolcan voltak testvérek (nem USB-C család vagyunk), azt mondta hogy a legjobb dolog volt. A többségük már nem él, de még mindig hatalmas összetartás van az élők között.
pilowtalk88@reddit
Apukámnak (legidősebb) anyja és apja felől 4 és 2 feltestvere van. Őt a nagymama nevelte,mivel nagyanyám lepasszolta, mivel papa másik családot alapított és kellett az új pasi.Ezután mama meg szintén,4 másik gyerek 2 apától. Apa mindig úgy mesélte,hogy borzalmas volt, vele csak dedi foglalkozott. Bár tegyük hozzá,itt két olyan szülője volt,akik közül egy sem volt annak való. Ugyanúgy el lehet "rontani" egy gyerekkel szerintem,mint példásan lehozni többel is.
F_A_R_E_W_E_L_L@reddit
3 testvérem van, én vagyok a legidősebb. Gyűlöltem, hogy nekem is kellett őket oviból, suliból hazahurcolászni. Egészen fiatal koromtól mindent úgy alakítottam hogy a lehető leghamarabb dobbantani tudjak.
AffectionateGrass222@reddit
Szerintem nagyon jól látod, én két gyerek mellett nem találom meg az egyensúly a házi munka, munka és a gyerek között.
Nálunk a kicsi nagyon önálló, a nagy pedig mindnet megtesz a figyelemért. Nagyon sokszor jut eszembe az hogy ne szoruljon háttérbe a kicsi neki is legyen olyan hogy csak rá figyelnek a szülők.
Capable-Log-6451@reddit
Bocs, hogy a lényegre koncentrálok, de mi a jóisten az az IYKWIM?
pilowtalk88@reddit
I dont know what its mean? De nem biztos.
the-cat-7000@reddit
if you know what I mean - ha érted, mire gondolok
Pokloncka@reddit
If you know what I mean - ha érted/értitek mire gondolok
Euphoric_Action_8970@reddit
If you know what I mean.
Jocas19@reddit
Több tesó, mindenképp előny. Kivéve, ha csokit kaptok.
Pollipudlipotty80@reddit
2 húgom és egy öcsém van, én mindig is szerettem, hogy ennyien vagyunk, bár nem voltunk gazdagok, kb olyan alsó középosztálybeli munkás család. 80-82-85-86-ban születtünk, nincs nagy korkülönbség. A 2 fiatalabb tesómmal kifejezetten jó a kapcsolatom. Talán az idősebb húgomnak lehetett kicsit rossz, hogy ennyien vagyunk, ő volt a tipikus középső gyerek, lehet, hogy ezért lettek necces dolgai, meg olyan személyisége, amivel mi hárman sokszor nehezen értünk szót. A szüleim az iskoláztatásunkra és a sportra mindig előteremtették a pénzt, normális kajákat ettünk, másban viszont nem dúskáltunk.
LELUET@reddit
Ez nagyon attól függ milyen a testvéred. Nekem néha az az egy is hátrány aki van
femfatalMetalist@reddit
5 gerekes családban nőttem fel legkissebként. Valahogy mindíg az volt hogy a nagyobb testvérei fontosabbak, mert magasabb végzetséget tanulnak épp.
zzziamsleepy@reddit
Yupp
Far_Weekend_2562@reddit
Nekem is van egy négyes testvér ismerősöm és ott is az egyik testvér félrecsúszott. Emiatt a családban évek óta mennek a veszekedések, mert van aki mindenáron segíteni szeretné és van akinek az a véleménye, hogy ő tehet a sorsáról és nem fogja ezért támogatni. Emiatt a többi testvér között szinte teljesen megromlott a viszony. Szerintem a legjobb a két testvér ebből a szempontból, nem mondom, hogy ott nincsenek hasonló gondok, de ha segíteni akarok a testvéremen, akkor nincs ott egy másik, aki ebben befolyásoljon.
Admirable_Figure1014@reddit
Mi öten vagyunk testvérek bár ebből 2 féltesom van akik már rég nem velünk laknak, de akik még otthon laknak azok közül én vagyok a legnagyobb és a fekete bárány is talán a legtöbb figyelmet a legkisebbik öcsém kapta bár ez meg is látszik. Ezen kívül mind a kettőt nagyon imádom igaz még sokat veszekszünk, de mindegyik őszintén beszél velem még ha anyáéknak nem is mondanak el mindent. Tudom, hogy ez nem mindig oké de az anyjuk helyet anyjuk vagyok.. Ugyan úgy mint nekem a féltesóim anyám/apám helyett is ők voltak azok akiknek elmondok mindent még ha anyáéknak nem is. Röviden összefoglalva felelőtlenség volt ennyi gyerek de én nem bántam meg. Tőlük jobb embereket nem is kaphattam volna az életembe mint a tesóim❤️
Simple-Stomach-4804@reddit
Mivel hogy 2 semmire kellő lett belőlük ,így hátrány
General-External321@reddit
Ez nehéz, utólag visszagondolva, van az a helyzet, amikor 2 gyermekkel is nehéz, születésemtől kezdve 10 éves koromig sokat voltam kórházban, a szüleim sokkal több időt voltak emiatt velem, a bátyám a nagyszülőkkel, nekünk a testvéremmel jó a kapcsolatunk, tesóm apukám főnöke volt 5 évig, sokat nevettünk ezen. Apu halála megviselte, viszont látom rajta, hogy sosem tudott igazán kapcsolódni a szüleinkhez, mert velem voltak a kórházban, meg apu sokat dolgozott, hogy legyen pénz.
Levelibeka7@reddit
A férjemnek 3 testvére van. Van, amelyik kis korkülönbséggel, van, amelyik naggyal. Nem szeretik egymást, és mint legnagyobb nem kapott, és nem kap figyelmet a szüleitől. Mindegyik egyetemet végzett, de a szülők szerepe a lakás és a kaja volt. Minőségi idő nem jutott a férjemre, és ezek után két gyereknél megálltunk.
Anne_Rier@reddit
A férjemék csak anyai ágon heten testvérek. Apai ágon nem vagyunk a pontos szám ismeretében, de mivel az anyukájával nevelkedett a hat tesójával, így erről tudok neked nyilatkozni. Gyerekkorunkban nem ismertük egymást, de nagyon sokat beszélgetünk és eleinte nehezen nyílt meg róla. Ő nem élte meg jól, mindig egymásra voltak sózva, mindig hangzavar volt náluk és rendetlenség. Szeretik egymást, de nincs szoros kapcsolat köztük. Egy kedves barátnőmnek négy gyereke van, mindig is csodáltam, mindig úgy láttam, hogy a gyerekek nagyon szépen, figyelemmel kísérve vannak nevelve, viszont mostanában a barátnőmön azt veszem észre, hogy elfáradt, megkeseredett. Igyekszik tartani a tempót, abszolút lelkiismeretesen neveli a gyerekeket, de ő viszont kimerült. Náluk most a legkisebb gyerkőc 6 éves. Tehát nekem személyes tapasztalatom nincs, mi ,,csak” ketten vagyunk tesók, de amit látok, hogy nem szerencsés sem szülőként, sem gyerekként a sok testvér.☺️
ann_26@reddit
4 + 2 testverem van. En imadtam (volna), hogy nagy a csaladunk, ha nem olyan szar anyaval nottunk volna fel. Mondjuk nalunk mindenkit ugyanugy leszart, ez osszekovacsolt minket. Inkabb az a baj, hogy mire felnottunk, a legtobben detto anyam mintajat kezdtek el kovetni es mar senki nem beszel senkivel. De szerintem sok testverrel felnoni nagyon jo dolog. Viszont, ha nekem lesz gyerekem, max 1 lesz (ennyit engedhetek meg magamnak) es a masik oldaltol felek is picit.
NoKaleidoscope3326@reddit
Apukámék 6an vannak fiúk, a legkisebb legnagyobb között 20 év különbséggel. Példás az összetartás köztük a mai napig, mind máshol laknak, sokan vagyunk,nehéz egy helyre összehozni a családokat, de minden héten beszélnek egymással, ha baj van ott vannak egymásnak.
Riddimcat4411@reddit
Mi 4-en vagyunk testverek, en vagyok a legidosebb. 2 ocsem es egy hugom van abbol az egyik ocskos a fekete barany a csaladban. O valoban nem kapta meg a kello figyelmet gyerekkent, mondhatni o volt a legelhanyagoltabb a viselkedes problemai miatt. En gyerekkorom ota a boss szerepet toltom be es eleg kozponti szereplo vagyok a csaladban(28N). A sracok mindig be voltak fenyitve gyerekkorunkban. Hugom jobban hallgat ram mint anyara, nagyon mely kapcsolatunk van szinte ossze vagyunk nove es folyton egyutt logunk. Igazabol miutan gyerek es tinedzser korunkban szetgyepaltuk egymast fizikailag es mentalisan is egy ponton meguntuk es elkezdtuk szeretni egymast, jelenleg nagyon osszetartoak es tamogatok vagyunk egymassal.
beherowka@reddit
Feleségemék hárman vannak összesen (tudom nem 3-4) és már itt voltak gondok, mert nem tudott a két idősebb testvérre úgy figyelni mint ahogy kellett volna. Nem azt mondom, hogy egymást nevelték fel de egyszerre voltak tinik és az biztos, hogy pszichésen megterhelő volt.
Fine_Tea_26@reddit
Nekem 5 testvérem van, 4 “édes” testvér és 1 fél testvérem (ő a legfiatalabb). Nem nagyon akarom taglalni a gyerekkorom, de 8 éves koromtól felárvák lettünk, anyám pedig egy pszichésen labilis férfihez ment hozzá, akitől a legfiatalabb testvérem született. Ráadásul elég szerény körülmények között éltünk. A szerencsénk az volt, hogy a nagymamám mindig ott volt nekünk, de az, hogy egyikünk sem lett függő, nem kallódtunk el, csak az isteni szerencse lehetett. Mindannyian felsőfokú tanulmányokat végeztünk, mert láttuk, hogy csak a szorgalommal lehet előrébb jutni. Viszont a fél testvérem lelkileg elég mélyen van, nem találja a helyét a világban.