Képes vagyok úgy behiperfókuszálni, hogy 8 óra melót kipörfetek 4 alatt. Cserébe nem eszek, iszok, nem megyek mosdóba és néha nem pislogok. Amint kész vagyok lezuhan a dopaminom 0-ra és haszontalan leszek, addig amíg valami dopi löketet nem ad megint.

Nagyon okosan kitaláltam, hogy nem függök tabikon vagy pián. Cserébe bagózok és koffeinezek. Lejöttem a koffeinröl jónéhány évig, de született egy babám. Azóta hála annak hogy over the topp vagyok mindig a baba nagyon jól szórakozik rajtam.

Hála az adhd-nak könnyebben ébren maradok éjjel a gyerekkel. És az alváshiány nem megy a melóm kárára, mert a megfelelési kényszerem meg a hiperfókusz nem engedi, hogy leengedjek.

Az évtizedek Masking gyakorlata miatt kevesen tudják mit gondolok róluk igazából ezért nagyos sok ismerősöm, kollégám nagyon kedvel, de pont emiatt nagyon kevesen ismernek igazán. Ha nem lennék házas és babás, valószínűen egy magányos dude lennék.

Mivel a szüleim nem hisznek olyasmiben mint az ADHD vagy anno a hiperaktivitás (még az orvonak se) ezért vaaan egy rakat gyerekkori traumám. Hála azoknak sokkal empatilusabb vagyok másokkal és tudom milyen szülő nem akarok lenni.

Őszinte leszek, inkább nagyon gáz volt mindig is az ADHD. Ha egy csettintésre eltüntethetném, cserébe minden "szuper" része is eltűnne valószínűleg megtenném. Még csak most jutottam el oda, hogy kb el tudom fogadni magam ilyennek. Mindenkinek azt tudom mondani, hogy tartson ki. Az ADHD nem lesz jobb, de te igen.