Ki kell lépni a komfortzónából és OP amúgy is kihagyhatatlanokat keresett, vígjáték vagy romantikus zsánerben, a két fenti delikvens tökéletesen beleillik a három halmaz metszetébe.

Oké oké, már fened a billentyűzetet, hogy nem is, mert egyik sem romantikus, de nézzük csak a definíciót:

"A romantikus film történetében hangsúlyos szerepet kapnak a pozitív érzelmek, pl. szerelem, szülői érzések, hazafiasság, önfeláldozás stb."

Az Invincible-ben Mark ezeket mind megéli a történet során, a fő üzenetet pedig tekinthetjük annak, hogy bármennyiszer küld padlóra az élet és ver péppé egy űrnáci birodalom szuperkatonája vagy valami csápos izé egy másik dimenzióból, sosem szabad feladni, mert küzdeni kell azokért, akik fontosak nekünk. Ha olyan hosszú életed lenne, mint neki, mégis mi másod maradna mondjuk 500 év után? (bocsi 😃)

A The Boys már egy picit árnyaltabb, mert egy klasszikus bosszúpornó szatírának indul az egész, (mondjuk hazafiságból nincs hiány hehe), viszont a szerepek megváltoznak. Elsőre úgy tűnik, hogy a gonoszak hősként viselkednek, a hősök pedig gonoszságokat követnek el, de rá kell jönnünk, hogy nem feltétlenül lehet bekategorizálni és végletekben gondolkodni, mert ők is csak egyszerű emberek, mint mi. Majdnem minden karakterrel lehet azonosulni egy ponton és könnyen magunkra ismerhetünk akár pozitív, akár negatív értelemben. Mi ez, ha nem romantika?

A zsáneren és az előítéleteken túl kell lépni így 2026-ban, de azért kihagyni valamit, mert mondjuk animált, vagy szuperhősös és káromkodnak benne, vagy mert egy óiráspéniszű elmebeteg majdnem megfolyt valakit, puszta balgaság.