12 évig éltem külföldön és ezen kívül volt 6 év, hogy nem beszéltünk. Csak k*** belefáradtam, hogy a falusi elvárásoknak megfelelnek. És hidd el, elég sokszor mondok nemet. Ők az a generáció, akik nem hajlandóak fejlődni, a pszichológus (akihez volt idő, hogy jártam), csak a bolondoknak való, és mindenki, aki nem az ő elgondolásuk vonala mentén él, megszólják, fikázzák. Nekem trauma az is, hogy anyám a konyha rabszolgája, segíteni ugye nem lehet, mert semmi nem jó, amit csinálsz. Engem nem érdekel, hogy a konyhában robotoljak, megteremtem a mindennapi ételem a magam módján...jaaa és egészséges ételek? Na az... Lényeg a lényeg, amíg élnek, mégiscsak a szüleim, és persze megszüntethetném fullra a kapcsolatot velük, de engem inkább az frusztrál, hogy ennyire borzasztóan betokosodott gondolkodásúak, ahelyett, hogy kinyitnák egy kicsit az elméjüket az eltérő világra és a változásokra.