Van egy óriási rugóra helyezett kishajó, amin 3-4 gyerek elfér. A 3 éves kislányom nyugodtan játszott rajta, amikor felugrott rá egy 6-8 év körüli kissrác. Elkezdte őrulten rángatni, a kapaszkodóba éppen nem verte be a fejét a kislányom. Odaléptem, és mondtam neki hogy légy szíves ne csináld ennyire erősen, mert ő még kicsi és nem bír olyan erősen kapaszkodni. Csak csinálta, csak folytatta. Odaléptem közelebb, és megfogtam a játékot úgy, hogy meg se mozdult. A srác nézett rám értetlenül. Mondtam, hogy jó, oké, gyere le róla akkor. (Távolról már észrevette apuka és anyuka is a helyzetet, de csak néztek minket tovább.) A kissrác továbbra is csak bámult rám hogy miért nem engedem neki hogy szétverje a kislányom fejét azzal a szarral. Másodszorra már határozottabban mondtam neki, hogy: gyere - le... Ekkor nagy nehezen lejött a játékról, én meg búcsúzóul csak annyit mondtam neki, hogy ha már így nem sikerült téged megnevelni a szüleidnek, küldd ide őket hozzám és megnevelem őket is... Nem jöttek végül oda hozzám.