nekem volt. nem szerettem a munkahelyemet, de a többiek sem, az egyikük, egy nagyon helyes lány, elsírta magát, és azt mondta, hogy ez olyan, mint egy szakítás (nem volt köztünk semmi, együtt szenvedtünk éveken át). az valahogy nyomot hagyott rajtam, én balfasz még úgy is időzítettem a felmondásomat, hogy a lehető legkevésbé basszak ki velük. nem bántam meg mondjuk, az az egy-két hét már nem számított annyira, és legalább nem hagytam őket szarban.

igaz, abból a szempontból tényleg olyan volt, mint egy szakítás, hogy az egykori kollégákkal alig találkoztam azóta.