Mivel akkoriban a legtöbb ember az alapvető szükségletein kívül semmit nem tudott megvenni, ilyen 1-2 havi minimálbérbe kerülő dolgokat sem, mint a felsoroltak, nagyon ment, hogy:

- mobilt venni és a buszon ordítva telefonálni, hogy lássák, hogy van

- márkás dzsekit venni, de szigorúan olyat, aminek a hátára hatalmas betűkkel van írva, hogy Replay vagy Diesel, és a 40 fokban a diszkóban abban táncolni, hogy lássák, hogy telik rá

- felfújt aranylánc, belül üres, 30 gramm de 100nak nézett ki

Bevallom, az utolsót én is megcsináltam, mert a családom szerint az arany örök érték, nem kidobott pénz, hanem befektetés. És végül is tényleg abból lett csinálva két jeggyűrű... szóval nem volt kidobott pénz. De elég pronyó dolog volt.

Ma sem tudom megmondani, hogy ez szörnyű volt-e, vagy pedig a mai összelopott kastélyokhoz-luxusautókhoz képest aranyosan ártatlan dolog?

Szóval: van ma ilyen, vagy ma pont az óriási luxusok miatt senki sem villog kis luxusokkal?