Milyen helyzetek váltottak ki szorongást belőled gyerekkorban, amik felnőtt fejjel meg sem kottyannak?

[-]

bernadett96@reddit

Mondjuk, hogy meg sem kottyan felnőttként azt nem mondanám, de gyerekként utáltam liftezni.

Liftes panelban laktunk, szerencsére csak a másodikon, szóval gyakran nem kellett beszállni, de volt, amikor beragadtunk, vagy valami hiba miatt a 10-re vitt fel minket, és ott is maradt.😒 Lépcsőzhettünk le a másodikra, de az végülis nem volt nagy dolog.

Mondhatni a mai napig sem szívesen liftezek. Nyilván új, modern lifteknél nem rándul görcsbe a gyomrom, de a régi 100 évesekbe inkább ha tehetem nem szállok be.

[-]

Accomplished_Log8856@reddit

Nálam még mindig szorongást váltanak ki.
Telefonálás, étteremben kérni, elmenni boltba, időpontot kérni bárhova, akár üzenetben

[-]

Peanuts_0405@reddit

Hogy melyik bekezdést kell olvasnom hangosolvasáson🥹

[-]

sophia_kovach@reddit

A mai napig diszlexiás vagyok, ha hangosan kell felolvasni valamit.

[-]

kesernyestapasztalat@reddit

basszus pedig én ezt már elfelejtettem, hogy zavart 😭😭🤣

[-]

Difficult_Yellow_717@reddit

mindig elore szamoltam en is hogy melyik bekezdesnel jovok majd en:D

[-]

Matejola@reddit

Telefonhívás/bejövő hívás. Ma már nem ráz meg, de nehezen szoktam rá.

[-]

Ok_Location_394@reddit

Mikor anyu a kasszánál visszaugrott még 1-2 dologért. Mindig visszaért időben, de akkor is nagyon féltem. 😂

[-]

Complex-Road1010@reddit

Múltkor anyum ott hagyott a kasszánál és visszatért ez a gyerekkori rettegés, pedig felnőtt ember vagyok, simán kifizetem, ha nem ér vissza

[-]

Capable-Penalty9747@reddit (OP)

tényleg :D ott minden másodperc óráknak tűnt

[-]

Plare122@reddit

Szerintem ezt a traumát mindenki átélte nem is 1x-szer

[-]

Inevitable-Wing1208@reddit

Sex.

[-]

FileRevolutionary854@reddit

25 éves koromig nem mertem semmilyen boltban kérni a dkg-ra kimért termékeket mert halvány lila fingom sem volt arról hogy most mennyit kérjek. Amikor végre rávettem magam és kértem valami szalámit, már amikor pakolta akkor gyanús volt hogy ez kurva sokba fog kerülni de nyilván nem mertem szólni inkább kifizettem :D

[-]

CategoryDistinct9329@reddit

Nekem ebben a kalóriaszámolás segített x) ugye mindent grammra mérek, nagyjából tudom miből mennyi lesz, onnan meg egy átváltás dkg-ra :D

[-]

Capable-Penalty9747@reddit (OP)

én a dekára kimért pogácsával vagyok így a mai napig. a felvágottakból, szalámikból megvan gyerekként, hogy anyával mindig 15-20 dkg-t vettünk és hogy az kb. mennyi így ránézésre, de a fornetti üzletekben azóta is kerülöm inkább ezeket az apró pogácsákat, amit súlyra kell kérni :D

[-]

neoncica@reddit

Régen mindig úgy vettük a barátnőimmel a fornettis pogácsát, hogy megszámoltuk mennyi pénz van nálunk és annyiért kértünk 🥹 és akkor még az 1, 2 és 5 forintosokat összeszámolva is kaptunk majdnem egy teli zacskóval

[-]

Humorpalanta@reddit

Igazából ott is ugyanígy 10 deka egy nasi, 15 egy átlag reggeli, 20 meg inkább gulyásleves mellé.

[-]

Witty-Jaguar-3161@reddit

Dehát ott is kérheted darabra, legalábbis én úgy szoktam.

[-]

Dragonfly3612@reddit

Ez számomra is egy óriási felismerés volt 🥲

[-]

exusu@reddit

ezzel én még mindig így vagyok :)) de igazából mindig reflexből mondom, hogy 10 dkg és max kevés lesz

[-]

emef12@reddit

mai napig ugyanez, ha valamit lehet darabokban kérni, pl pogácsa, 100% hogy abba kérem. Egyszer kisboltban 2dkg sajtot kértem, (20at kellett volna) boltos aranyosan nézett rám, “biztos?”

[-]

Mon_fire123@reddit

[-]

PhilosophyNo3446@reddit

Full sötétben alvás. Régen féltem tőle mint a tűztől, felkapcsolva hagytam az előtérben a lámpát és full nyitott ajtóval aludtam. Ma konkrétan csak töksötétben tudok aludni, sokszor az is zavar ha a férjem telefonozik.

[-]

RichAmbassador7297@reddit

Kover kislany voltam, hiaba fogytam le 55 kilot mai napig nem eszek utcan, masok elott se, mert kellemetlennek erzem. Etteremben szoktunk jarni es ott még szorongva jelenleg, de szamomra ez “meg se kottyan” erzes most

[-]

Pebble-Sorter-8128@reddit

Még mindig kibaszottul rástresszelek ha nem otthon kell elmennem szarni.

[-]

Capable-Penalty9747@reddit (OP)

covid alatt több héten keresztül egyedül voltam a cégnél az emeleten, azóta nyitott ajtónál is tudok bárhol (ha más is van ott, akkor azért becsukom az ajtót)

[-]

Lilla8@reddit

Bemennni más osztályba

[-]

Capable-Penalty9747@reddit (OP)

Általánosban pár évig napközis voltam, év eleje volt, pont akkor költöztünk új terembe. Kimentem mosdóba, visszafelé jövet meg persze automatikusan a régi terem felé vettem az irányt, kopogás nélkül feltéptem az ajtót (hiszen a mi termünk az ugyebár) és hirtelen 20+ random diák és egy morcos tanító néni nézett velem farkasszemet. Én meg kínomban se szó, se beszéd becsuktam az ajtót és meg sem álltam a termünkig, nehogy utánam jöjjön valaki és megkérdezze mit kerestem én ott :D

[-]

akabelle@reddit

Mozgólépcsőzés. Olyan kisvárosban nőttem fel, ahol nem volt mozgólépcső, de ha nagy néha elutazunk más városba és ott volt, rettegtem ráállni

[-]

Annwfn777@reddit

Ez tök érdekes, én meg imádtam, olyan élmény volt, mint valami körhinta, alig vártam, hogy menjünk Bp-re, mert akkor lehet metrózni.
Ma meg már a frász kitör tőle. 😃

[-]

Temporary-Cap9864@reddit

Emberek elé kiàllni és beszélni. Csak annyi kellet, hogy évekig gyakoroljam.

[-]

ildikoge@reddit

Liftezés. Egyszer, lehettem vagy öt éves, már a liftben voltam, anyám még egy lépéssel a lift előtt, amikor lehívták a liftet. Én meg ott maradtam túszul ejtve. Anyám persze rohant le utánam a lépcsőn, nem lett semmi baj természetesen. Leszámítva, hogy még vagy húsz évig rettegtem a lifteknek még a közelébe menni is. Egyébként mi nem liftes házban laktunk, csak vendégségben jártunk ott, úgyhogy már ez előtt is tartottam a liftezéstől.

[-]

Humorpalanta@reddit

90es évek. Még nem voltam óvodás, anyámmal mentünk a teli busszal valahova. Le kellett szállni, de senki nem mozdult. Én kisgyerekként könnyen átbújtam az emberek között és le tudtam szállni, anyám fennmaradt a buszon. Becsukta az ajtót és elment. Senki más nem szállt le ott. Én meg fogtam magam és elindultam a következő megálló felé. Anyámmal félúton találkoztunk.

[-]

akabelle@reddit

Egyszer beragadtunk az unokatestvéremmel meg egy idegennel, a lift megállt két emelet között, az ajtó meg kinyílt egy olyan 10 centire. Hatéves lehettem akkortájt, legközelebb egyetemista koromban mertem liftbe szállni 😅

[-]

TrickLeopard344@reddit

Wc használat bárhol, ami nem otthon van. Még a pisit is tartogattam.

[-]

No_Evening_9648@reddit

Én ettől a vonatos dologtól a mai napig félek, ha nem a modern vonat jön késő este 😅 egyszer alig bírtam kinyitni azt a rohadt beragadt ajtót. Azt is alig láttam, hogy jó megállónál vagyunk-e, és még belülről is tükröződött az üvegen a fény, így az ablakon kinézve kb csak a vonat belső terét láttam. Amikor nagy nehezen felrántottam azt a rohadt ajtót, a csomagomat alig bírtam leemelni a magas lépcsőről. Pedig ekkor már 35 múltam 😂🙀 Nem embernek van ez kitalálva, főleg nem az alkalmi utazóknak.

[-]

HellothisisD@reddit

Elmondani a szüleimnek egy kudarcot

[-]

NewtHealthy5249@reddit

sajnos én gyerekkorban kb semmiért se szorongtam, most meg azért is ha levegőt kell vennem

[-]

TallDarkness@reddit

Nálam is az, hogy véletlenül nehogy rossz helyen szálljak le és "elvesszek". Manapság szerencsére kiírják a következő állomást, vannak okostelefonos applikációk, GPS-en lehet követni, merre jársz... így sokkal kényelmesebb,

[-]

Anagrom24@reddit

Az enyém hasonló a tiédhez: nem Budapesten éltünk (és még most sem ott élek), hanem egy közeli városban. Gyerekként ritkán mentünk Budapestre, de nekem akkor minden túl sok volt. 😄 Nagy a város, sok az ember, sokféle tömegközlekedési eszköz. Teljesen más volt, mint a mi városunk az egyszem buszocskával.

Kisgyerekként ijesztő volt belegondolni, hogy milyen lehet Budapesten egyedül közlekedni, és hogy vajon el fogok-e tévedni.

Felnőttként már Budapesten tanultam és dolgozom, amúgy néha új helyekre menve eltévedek így is, de már nem ijesztő és nyilván átlátom a dolgokat.

A másik pedig a nagyáruházakban, amikor a szüleimtől elkeveredtem és nem találtam őket.😄 Ha anyukámat kísérem vásárolni és eltűnik, még ma is előjön ez az omggg hova lett anyum élmény, aztán realizálom, hogy ja, már felnőtt vagyok.😂

[-]

Intelligent_Rock5978@reddit

Nem jut eszembe semmi, ami ne hagyott volna bennem a mai napig traumat 🫠

[-]

Annwfn777@reddit

Telefonálás. (Kamaszkoromig rettegtem a telefontól, nem tudom, miért.)
Olyan boltba menni, ahol nem csak fizetni kell, hanem nekem kell kérni a dolgokat.
Liftbe szállni (mert tuti beszorolunk), mondjuk ettől még valamennyire most is félek, nem is olyan régen megvolt a beszorulás is, de sikerült visszanyomni az ágaskodó pánikrohamomat.
A sötét.
Darazsak, pókok, egyéb ízeltlábúak (ma már simán befogom és kidobom őket az ablakon sikítozás helyett).

[-]

Intelligent_Rock5978@reddit

A pokokkal en is megbekeltem, bekenhagyom oket a lakasban is, mert tudom, hogy hasznosak. De ha elkezd valamelyik felem futni (vagy meg rosszabb: ugrani), garantaltan sikitofraszt kapok a mai napig

[-]

Kindly_Change453@reddit

elég specifikus, de mivel külhoni vagyok, igy elég nehezemre esett gyerek koromban az itteni nyelv. Igazából egészen 12-13 éves koromig kerültem, ha nem volt muszáj nem használtam.

Mostmár többet beszélek románul mint magyarul, a gimit románul is végeztem. Rájöttem, hogy románok sem mind beszélnek helyesen, teljesen leküzdöttem ezt a gátlásomat. Tudom, hogy tudok annyira beszélni, hogy rendben legyen bármilyen szituációban, ha meg valaki nem érti, az már nem biztos az én problémám.

Érdekesség amúgy, legtöbb haverom ugyan ezt a gátlását megtartotta, és 30 évesen nem tudnak elintézni kényelmesen lófaszt sem, ahol románul kellene beszélni, vagy már pesten próbálják felvenni az akcentust 😃

[-]

Top_Investigator131@reddit

Szorongó romános jelen! Képes vagyok napokig-hetekig görgetni magam előtt egy problémát, ha románul kell hozzá telefonálnom. Személyesen csak elmakogom, mit akarok, de a telefonálás a halálom. Van, amikor teljes lapsusom van, egyszerűen nem jut eszembe egy-egy alapvető szó, csak három másik nyelven, a névmásokkal folytatott küzdelmet pedig fel is adtam, gyenge szar vagyok hozzá.

Érdekes egyébként, hogy van, amikor álmomban románul beszélgetek valakivel, ott tökéletesen megy minden.

[-]

Kindly_Change453@reddit

rajtam az segit(?), hogy ilyenkor az agyam teljesen átkapcsolom. Nem gyorsan forditom magyarról románra amit mondani akarok, hanem egyszerűen románul kezdek gondolkodni.

+ ugye romengleza, simán helyetesithetsz bármilyen szót angolra, főleg fiatalok körében mindenki megérti.

[-]

whiteswan111@reddit

Nem ide tartozik, de nagyon erdekel, remélem nem baj. Milyen volt külhoni magyarként felnoni?

[-]

Kindly_Change453@reddit

Semmi extra, szüleimnek vegyes a baráti társaság, előbb utóbb nekem is az lett. Jól fizető munkahelyek mindig a nagyobb (román) városokban voltak, egyetemen sem boldogultam volna román nélkül.

Ahogy irtam ilyen tizen éves koromban kicsit nehéz volt megértetni magam, de mivel abban nöttem fel, az volt a normális.

Mindig úgy éltem meg, hogy ennyivel több vagyok, startból 2 anyanyelv. Azok mesék, amiket a médiában látsz, hogy üldözik a magyarokat, 30 év alatt soha nem ért atrocitás az miatt, mert magyar vagyok, viszont én nem is vertem soha a mellem a magyarságom miatt. A román közegben pedig nem csak a társalgás szint ragadt rám, hanem akcentusom sincs, és a humorérzék is átjött, sokkal több tartalmat fogyasztok románul mint magyarul.

Sokan túlfilózzák szerintem, de hatalmas hibának tartom az országod nyelvét nem elsajátitani.

[-]

MachineAutomatic4256@reddit

Gyerekként az utcán lenni iskolaidőben

[-]

Ok_Drawing_3789@reddit

Fogorvos…ellenben egy eve elkezdtem”felujjitani “a fogsormat, meg egy honap mulva megyek 2 implant beultetesre amit ket alkalmas csonpotlas elozott meg…nem is ertem mai napig hogy szantam ra magamat,alt iskolaban mindenki ment le az osztalybol a fogaszatra ,vizsgalatra,en azzal a lendulettel mentem is haza taskastol,aztan meg kb 5x voltam a szekben az elmult 30 ev alatt😅😅

[-]

WildLatteAvocado@reddit

Kondi

[-]

Firm_Letter3813@reddit

A faluban 2 helyen voltak iszonyat magas nyárfák. Kicsi gyerekként még hatalmasabbnak tűntek, és ha felneztem rájuk, folyton úgy tűnt, mintha épp ki akarnának dőlni. Szorongás fogott el ha arra jártam.

Már mindet kivágták. 😥

[-]

panka11112222@reddit

Ismeretlen emberekkel beszélni, segitseget kerni egy boltban. Mindig ugy szorongtam, mikor anyam elkuldott, hogy na kerdezd meg az eladot hol vannak a kavek. Most meg edzoteremben dolgozok, egesz delutan random emberekkel beszelgetek. Sose gondoltam volna

[-]