Az vesz rá valakit, hogy az első alkalom nagyon, nagyon jó érzés. Annyira, amit természetes módon nem, vagy csak nagyon ritkán lehet elérni. Az egyáltalán nem csoda, hogy ezt az érzést akarja az ember újra és újra reprodukálni - a probléma ott kezdődik, hogy nem igazán lehet, pláne ha azonnal akarja.

Aztán az, hogy rácsúszik e az ember vagy megáll egyszeri, vagy alkalmi használatnál, az sok tényezős. Egyrészt van e önmérséklete és tudása, hogy milyen veszélyekkel jár a rendszeres használat. Én kipróbáltam már jó pár dolgot, és számomra kíváncsiságból és védelmi ösztönből is természetes, hogy alaposan utánanéztem miről mit kell tudni. A többség ezt nem teszi meg, csak bekapja/felszívja/beszúrja azt amire a haverja azt mondta, hogy "ez jó cucc". Ilyen helyzetben pedig nem is tud informált döntéseket hozni, mivel nem tudja a következményeket. Ha már tudja, akkor jön a képbe az önmérséklet, hogy le tud e mondani a rövid távú jó érzésről, boldogságról amikor tudja hogy hosszú távon több kárt okoz. Sokan igen, sokan nem.

A másik nagy faktor az egyéni életkörülmények. Azzal nem értek teljesen egyet, hogy csak akkor nyúl droghoz az ember, ha valami hiányzik az életéből, simán lehet az a motiváció is, hogy "ma este érezzük magunkat kurva jól". A kérdés, hogy érik e más pozitív ingerek az életében, hogy utána kurva jól tudja magát érezni szer nélkül is. Az önmagában nem problémás szerintem, hogy most pénteken felszívunk pár csíkot vagy bedobunk egy lasztit (vagy benyakalunk egy üveg vodkát) a haverokkal, a kérdés hogy utána van e okom a jövő hétvégét várni, mert ott elmegyünk kirándulni egy szép helyre, vagy megnézünk egy jó filmet a párunkkal, vagy meglátogatjuk a nagyit aki a kedvencünket főzi. Illetve, hogy az addig eltelő időt is végig szenvedjük, vagy mondjuk szívesen járunk be a munkahelyünkre minden nap.

Minél kiegyensúlyozottabb az élete valakinek, minél több 'természetes' pozitív inger éri, annál könnyebb megállni, hogy ne függjön rá az ember. Ha a drogozás az egyetlen pozitív inger, akkor sokkal nagyobb az esélye hogy ráfügg. És persze az életet kitöltő negatív érzelmek mértéke sem mindegy. A teljesen kilátástalan életet élő csöves, meg akit épp komoly trauma ért az sokkal kitettebb, de nem kell ennek ennyire drasztikusnak lennie. Én a Covid alatt csúsztam rá a kratomra, abból az egyszerű okból, hogy unatkoztam - egyébként füvet is ekkor szívtam a legtöbbet, de azt nem nevezném még függőségnek. Amikor visszaállt a világ a normális kerékvágásba, rögtön sokkal könnyebb volt ezek nélkül meglenni, hiszen visszatértek a pozitív ingerek.