Én egyszer egy gyakornoki pozícióra fél évig tartó kiválasztási folyamatban pályáztam, és végül nem engem választottak. Teljes összeomlás, sírás, világvége. Aztán egyszer mégiscsak felhívtak, hogy nem vált be a másik jelölt, felvennének engem. Öröm, boldogság, azonnal repültem aláírni a munkaszerződést, a felhők felett jártam. Kaptam pluszban 2000 forint cafeteriat is havonta, azt hittem megütöttem a jackpotot. Aztán a második héten írtam egy emailt a főnökasszonynak, aki épp külföldön volt, már azt sem tudom miről, de egy projekttel kapcsolatban volt ötletem, és visszaírt egy olyan bunkó, taplóparaszt választ, hogy amikor megnyitottam kifüstölt az LCD monitor a karakterektől. Lefotóztam és eltettem emlékbe, aztán felálltam és bementem a HR-re felmondani. Mire hazajött már nem dolgoztam a cégnél. Akkor még fiatal voltam és bátor. Ma már annyira szorongok, hogy eszembe sem jutna hasonló, csak a gondolataimban.