Ahogy ígértem, most írok egy kicsit részletesebben a témáról.

80-as évek végén éltem Tamil Nadu-ban a családommal, bár északabbra, mint te leszel. Ez volt az én iskolám: https://www.stpaulsneyveli.org/

Tamil Nadu-ban alapvetően kétféle iskola van, állami és privát ami lehet alapítványi vagy egyházi. A legtöbb katolikus India déli részén él (kb 30 millió), itt Szent Tamás apostol terjesztette a vallást már az elejétől és őt is tisztelik a leginkább. Később a Franciák és az Írek térítettek, az Angolokat különösebben nem izgatta ez a téma. A privát iskolák leginkább Brit rendszerűek, kivéve Pondicherry-t, ami Francia.

Negyedévente vannak vizsgák, egy vizsgaidőszakot követően, évközben nem szokás dolgozatot írni, bár felelés, számonkérés, házi feladat van, de nem osztályozzák, a vizsgán nyújtott teljesítmény számít, amit százalékban mérnek és sorrendbe teszik minden osztályban a diákokat. Én általában 2-dik,. 3-dik voltam. A privát iskolákban teljes egészében angolul folyik az oktatás, de tanítanak külön tamilt a helyi diákoknak, aki nem anyanyelvi, nem kell résztvennie az órán. Ezen felül a katolikusoknak van hittan, a hinduk pedig erkölcstant tanulnak helyette. Van tesi óra is, ott bemelegítés után leggyakrabban kriketteznek, ami a nemzeti sport.

Az állami iskolákban már tamilul tanítanak, de ott is nagy szerepe van az angolnak és délen szinte mindenki beszéli. Északon ez már sokkal kevésbé van így. Tamil Naduban nem tanítanak Hindit az iskolában, nem is beszéli szinte senki. Ha egy déli felmegy északra, pl turistaként, angolul kommunikál, ezért is továbbra is hivatalos nyelv az angol, pl a törvényhozásban is ezt használják. A déliek és északiak nagyon nem szívelik egymást, a dél bár fejlettebb, de a politikai erő az északiak kezében van.

A trópusi klíma okán az ablakokon nincs üveg, a szellő hűti az osztálytermet, gyerekként ennek nem tapasztaltam hátrányát. Alsó osztályokban, amíg kicsik a gyerekek, akár 4-en is ülnek egy padban, így voltam olyan osztályban, ahol 47-en is voltunk.

Erre van egy tanár, így csak szigorral lehet rendet tartani, a testi fenyítés teljesen általános. Katolikus iskolában a tanárok általában maguk is keresztények, az igazgató pedig legalábbis nálunk, katolikus pap volt. A tanár bottal, vagy vonalzóval fegyelmezi a gyereket, betonon térdepelés is megvan. Ha valaki nagyon rosszat csinál, az igazgatóhoz küldik, akinek vitrinben vannak a különböző méretű botjai, a gyerek korának megfelelelően.

Az iskolában sokkal több óra van mint nálunk, H-P 8 tanóra van egy nap, közben ebédszünet és 2 nagyobb szünet, amikor ki lehet menni az udvarra futkározni. Ebédet mindenki maga hoz, nincs ebédlő. Szombaton is van tanítás, de általában csak 5 óra, iskolánként változó.

A diákkal szemben támasztott elvárások magasabbak, mint nálunk. Többet kell tanulni, több a házi is, nem ritka, hogy egy diák este 10-ig fent van és tanul, házit ír. Az angol nyelv oktatása nagyon magas színvonalú, de mint említettem, amúgy is minden angolul van, az állami iskolákban már a tamilnak is nagyobb szerep jut. Ha egy gyerek nem írja meg a házit, nem tanulja meg kívülről, amit meg kellett előző este, megbukik a vizsgán, vagy rendetlenkedik, jön a verés, vagy térdepeltetés. Az iskolákban minden reggel assembly van, ahol összegyűlik az egész iskola, eléneklik a nemzeti himnuszt és imádkoznak.

A tanárokat nagyon tisztelik, mint minden ázsiai kultúrában és a tanulásnak nagyon fontos szerepe van. A diákok sokkal tisztelettudóbbak, mint nálunk, de a szülők is, egy tanárnak komoly presztízse van a társadalomban. Az ázsiai kultúrák amúgy is tekintélyközpontúak, az emberek alapvetően nagyon illedelmesek és tisztelettudóak, de persze vannak itt is alacsony kasztbeliek és egyéb számkivetettek, akiknek nem jár ki ez a tisztelet.

--------

Kérdéseidet tekintve ezeket tudom visszaidézni:

Milyen volt a mindennapi élet?

Európaiként alapvetően nagyon jó Tamil Naduban lenni. Az emberek nagyon tisztelettudóak, kíváncsiak és barátságosak. Nyilván szegény ország, sokkal egyszerűbben élnek mint mi, de alapvetően boldogok. Dél India még csak nem is hasonlít Észak Indiára, ezért ne abból indulj ki, mi van Delhiben. Kultúrálisan sokkal közelebb áll Sri Lankához, vagy akár a Maláj félszigethez, Balihoz, mint északhoz. Éltem egyébként Szingapúrban is, ahol szintén sok Tamil van, az egyik hivatalos nyelv, illetve volt is szingapúri-tamil barátnőm.

Mi volt a legnagyobb kulturális sokk?

India fejlődő ország, ezzel kapcsolatban bőven van sokkoló tény, amit meg kell szokni és nem is mindenkinek való, gyomor kell hozzá. Pl amikor én voltam gyerek, még léteztek olyan betegségek, mint a gyermekbénulás és a lepra, az utóbbi talán még most is fellelhető. Látni olyan embereket, akiknek ilyen betegségei vannak és pl nyomorékként kéregetnek az utcán, nagyon sokkoló tud lenni. Egy olyan nagyvárosban mint Chennai, tömegek alszanak az utcán, szó szerint, mert máshová nem is tudnának menni. Hosszan lehetne még sorolni az ilyeneket, akár pl a vallással kapcsolatban is (szent állatok, különböző tabuk, stb...) de ezt majd úgyis meglátod a helyszínen.

Mennyire lehet ott “kényelmesen” élni hosszabb távon?

Szerintem Tamil Naduban jól elvan az ember, főleg valamilyen tengerparti helyen, azért van az egésznek egy idilli trópusi hangulata. Persze meg lehet találni a nyomort is a nagyvárosokban, de arra szerintem senki nem vágyik.

Kajával, higiéniával, közlekedéssel kapcsolatban mire érdemes figyelni?

Csapvízet meginni nem lehet, csak szűrten és forralva, vagy veszed mindig palackosan (ez mondjuk Mexikóban is így van). Ha pl étteremben iszol valamit, csak bontatlan üvegből, vagy forralva, pl tea. Hotel éttermeket kerüld, oda menj, amit a helyiek ajánlanak neked. A kaja rendkívül finom, de délen különösen csípős, erre lehet ráunsz majd egy idő után. Itt-ott azért már lehet találni nyugati kajákat is, de azért nem ugyanolyan. Kenyér az kb nincs normális, olyan mint USA-ban, kalács szerű édes szar. Felvágottak sincsenek, disznót és marhát eleve nem nagyon esznek. Közlekedés tuktukkal, taxival, busszal, vonattal megoldható, ha autót bérelsz, sofőrrel együtt érdemes.

Illetve mennyire könnyű beilleszkedni/emberekkel ismerkedni külföldiként?

A tamilokkal nem csak Indiában gyerekként, hanem később felnőttként Szingapúrban és Malájziában is pozitív tapasztalatom volt. Szerintem barátságosak, nyitottak, hűségesek és amit megígérnek az úgy is lesz. Bár volt tamil barátnőm Szingapúrban és Malájziában is, magában Indiában azért ez nem ilyen egyszerű, mert nem szokás házasság előtt randizgatni, max tényleg a nagyvárosokban, alapvetően még most is szülők választják ki a megfelelő párt a gyerekeknek, kaszt, horoszkóp, meg egyéb tényezők alapján és külföldiként te itt nem játszol.

A sok okos magyar már megint hozza a formáját és írja a sok rosszindulatú faszságot olyan témában amihez lövése sincs. Pont ebben az államban éltem a családommal gyerekként, jártam is itt iskolába, úgyhogy van tapasztalatom az oktatási rendszerről diákként. Majd később írok részletesebben, de szerintem nagyon fogod élvezni.