Nálunk a családban születésnapokon és névnapokon szeretnek szarságok történni így ha nem is utálom őket, de mindig tartok tőlük. Saját születésnapomon halt meg az édesanyám, így amikor mindenki engem ünnepel, én csak gyertyát gyújtok és várom hogy elmúljon. Nagymamám belehalt a szülésbe mikor nagynénémet szülte, sok évvel később pont ugyanazon a napon született a tesóm így a család egyszerre két születésnapot ünnepel és egy elhunytra emlékszik. Az öcsém névnapjakor pár éve lecsapott az évszázad vihara, családi szinten többszázezres, városszerte milliárdos károkat okozva.

Kevésbé tragikus de említésre méltó a Valentin-nap, az első barátnőm pont azon a napon szakított velem, azóta ki nem állhatom, de nyilván az összes többi párkapcsolatomban fel kellett/kell venni a romantikus figurát mert valami barom kitalálta, hogy ezen a napon kell kibaszott szerelmesnek lenni.