Nem nevezném magam leszokónak, inkább arról tudok beszélni, hogy hogyan nem csúsztam rá.

A szerencsejáték nem a szerencsémet jutalmazó játék. Eleve megtévesztő a játék kifejezés, mert nincs komolyabb kontroll a történések felett. Persze, pókerben bejöhet egy blöff, de ha éppen zsinórban sokszor szar lapjaim vannak, (és semmit nem tehetek azért, hogy ne legyenek) előbb-utóbb úgyis belebukok. Nem tudok jósolni, nincs hatodik érzékem, néha ráhibázok dolgokra, de inkább nem.

A szerencsejáték a legkockázatosabb befektetési forma, aminél sokkal nagyobb eséllyel végzek negatívban, mint pozitívban. Én magamnak így brandeltem át.

És úgy, hogy évek óta megjátszok heti egy kaparóst meg feladok egy lottószelvényt (ami havi szinten valamivel kevesebb, mint a bevételem 1%-a, szóval ha nem lenne görgetett nyereményem, akkor is tudom, hogy nem ez visz anyagi csődbe), még úgy is utálok pénzt költeni rá, hogy néha nyerek, sőt még enyhe pluszban is vagyok az induláshoz képest. (De itt is, pár ezer forintot kell csak elképzelni, évek viszonylatában.)

A kaszinókat meg mindig is messze kerültem, csak még kaotikusabb a bevétel-kiadás mérlegelése, sokkal gyorsabban változik a balansz, mint heti 1 alkalom, plusz van egy közösségi nyomás is a költekezésre.