Régebben ahol laktam volt egy kis levezető csatorna, aminek a tőlünk távolabb eső részét kibővítették tóvá. Gyerekként én úgy nőttem fel, hogy a házunk mögött is haladó csatornán rendszeresen korcsolyáztunk, így viszonylag hamar megtanultam mikor jó a jég, illetve azt is, hogy ha beszakad hogyan kell kimászni.

Egyik enyhébb téli reggelen szóltam páromnak, hogy elmegyek kocsit mosatni. Mikor mentem ki a parkolóba láttam, hogy két gyerek áll ott a parton a tónál és az egyik igen kísérletezik a rámenéssel. Gondoltam csak be ne szakadjon. Elindultam és pont mikor a vonalukba értem az úton a gyerek beszakadt. Satuféket nyomtam és kiugrottam az autóból. A gyerek nevetgélt a vízben, nem érezte a bajt. Kérdeztem jól van-e, közben hívtam a tűzoltókat, de nem ment. Közbe egy pár is megállt, a nő elkezdett pánikolva, sipítozva telefonálni, a faszi meg megkérdezte, hogy szóljon-e valakinek , majd mikor a kislány azt mondta, hogy az apukájának, az elindult apukát keresni(?). Én elmagyaráztam a kislánynak, hogy jöjjön ki, feküdjön a jégre hason és csússzon ki. A kislány elkezdett kapkodni, majd a vizes toll kabátja visszahúzni. Nyakig elmerült. Tudtam hogy mennem kell. Odarohantam, ráfeküdtem a jégre és elkezdtem odamászni hozzá. Hogy meddig tartott, nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy a nő kiáltozik a diszpécsernek, hogy úr Isten rámegy ő is.

Kihúztam a kislányt, hason visszacsúsztunk. Megöleltem, megkérdeztem jól van-e. Ő csak sírt. A faszi apukával akkor ért oda. Az apa sokkosa rám nézett, nem értette ő sem mi történt. Én csurom vizesen visszaültem az autóba és hazamentem. Párom megkérdezte, hogyhogy hazaértem, mondtam kimentettem egy gyereket a jégről. Ő nevetett aztán meglátta hogy tiszta víz vagyok. Elmentem zuhanyozni. Mire kijöttem akkor ment el a házunk előtt a tűzoltó.