Nem volt szó semmilyen kiirtásról.

Amit ígért a szavazóinak:

1. A gazdasági válság megszüntetését, kenyeret és munkát (Arbeit und Brot).

2. A versailles-i békediktátum felmondását, a jóvátétel fizetésének megszüntetését, Németország katonai és politikai nagyhatalmi státuszának visszaállítását.

3. Rendet, stabilitást és az erős kéz politikáját (a weimari köztársaságot folyamatos kormányválságok, parlamenti tehetetlenség és utcai politikai erőszak (a nácik és kommunisták között, a kommunisták ugyanolyan erőszakosak voltak, mint nácik) jellemezte).

4. A népközösség (Volksgemeinschaft) megvalósítását, azaz, hogy felülemelkedik a megosztó osztályharcokon és pártoskodáson, és egyetlen, egységes, erős nemzetté kovácsolja a németeket.

5. A kommunisták felszámolását: Az 1917-es oroszországi bolsevik forradalom és a német kommunista párt erős volta komoly félelmet keltett a nagybirtokosok, a gyárosok és a vallásos középosztály körében (nem alaptalanul), akik a „kisebbik rosszként” vagy eszközként tekintettek rá.

6. A zsidóság háttérbe szorítását a gazdasági és kulturális életben. Tény, a háborús vereségért (hátbadöfés, Dolschstoss), a gazdasági krachért és a kommunizmusért is főleg a zsidókat tette felelőssé, egyszerű és kézzelfogható bűnbakot kínálva a tömegeknek. De ez sem volt alaptalan teljesen. A német baloldal erősen zsidó jellegű volt, ugyanakkor a válság alatt a zsidó pénzemberek hatalmas vagyonokat kerestek, a "dekadens" "nemzetietlen" kultúrában, ami az új Babilonként jellemzett weimari Berlint jellemezte, felülreprezentáltak voltak a zsidók stb.

De Hitler technikailag soha nem nyert abszolút többséget szabad, demokratikus választáson. A legmagasabb eredményét 1932 júliusában érte el (37%), majd 1932 novemberében visszaesett 33%-ra. A parlamenti patthelyzet és a konzervatív elit (élükön Hindenburg elnökkel) juttatta hatalomra, aki 1933. január 30-án kancellárrá nevezték ki, abban a téves hitben, hogy irányítani tudják majd.

Mellesleg a fenti ígéreteket Hitler 1939-ig jórészt beváltotta, az USA-beli New Dealhez és az olasz fasisztákéhoz hasonló gazdaságpolitikával. A kommunista, szocdem pártok korábbi szavazói, a munkásrétegek addigra nagyrészt a nácik hívévé váltak.