Huszon pár évesen tanultam meg, egy kis faluban 😃 Kora délután még helyi öregasszonyok is lehagytak, estére már el tudtam menni párszáz métert egyedül is (bár azt nem fogom elfelejteni, amikor dombról lefele meghúztam az elsőféket, szóval, először meg kell jegyezni, melyik az első fék és melyik a hátsó. Ja és strandpapucsban zokni nélkül sem érdemes gyakorolni.... ).

Én is azt vártam, hogy elkezdjek tekerni és egyből megjöjjön az egyensúly-érzés, és menjen a bicikli, és mivel nem jött azonnal, megijedtem, és letettem a lábamat. Aztán rájöttem, hogy nem arra kell várni, hogy azonnal meglegyen az egyensúly érzés, hanem anélkül, beengedve azt a kis félelem-érzést, el kell indulni, tekerni pár métert, és majd AKKOR fog megjönni az egyensúly-érzés, amikor már van sebesség. Értem, hogy miért ilyen nehéz megtanulni ezt, nekem sem menne megtanítani mást, és minden tiszteletem annak, aki erre képes, többek között aki nekem is segített.