Nagyon sokat. Így működik a teljes uniós pályázati rendszer.

Philippe/Hans/Luigi/Sanyi megnézi, hogy jó lenne a cégbe egy multifunkciós herebirizgátor. Tíz millió egy ilyen abból a márkából ami tetszik, és pont van pályázat amibe bele lehet tenni. Régi motoros, vannak kapcsolatok, szóval felhívja a két másik helyen dolgozó haverjait, hogy adjanak árajánlatot mondjuk negyvenöt millióról, amit meg is kap. Amit kinézett, arra 50% a támogatás, szóval bemegy, kér egy ajánlatot húszmillió nettóról, amit elutal a cégnek, felét(-amennyi megy a herebirizgátort forgalmazó cég tulajának) kp-ban átvételkor visszakapja, és van egy herebirizgátora ami 10millió forint helyett annyiba került amennyit 20millió áfatartalmán bukik, amíg befektethetné ahelyett, hogy várja a visszaigénylést. A cég aki eladta neki, pedig olyan brutális költségekkel rendelkezik majd év végére, hogy papíron van százezer forint nyeresége, hát adót is alig tud fizetni.

A baltikumon kívül már mindenhol volt dolgom ilyen úton beszerzett dologgal az unióban, és kivétel nélkül mindenki alapból arra számított, hogy most akkor jön az eszetlen túlszámlázás. Mindegy melyik országról van szó, ha átlépi valami azt a küszöböt amire jellemzően már van pályázati pénz, bármilyen vastagon fog az a toll egyből. Több helyen amikor mondtam, hogy valami nem pályázatból van, reflexből visszakérdeztek, hogy kell-e most a cucc, vagy megvárom amíg írnak nekem egyet, vagy kapásból 40-50% kedvezménnyel indultunk.