Ha erre nem vagyok képes, mi a fasznak engedném be?

Mondjuk, mert túl sok jót feltételezel alaptalanul. Azért.

szerintem szánalmas elvárni, hogy a másik bízzon benned anélkül, hogy vállalnál valódi sérülékenységet és kockázatot értetek, mert te közben nem bízol abban, hogy ha ezt megteszed, nem él vele vissza.

De az egy dolog, hogy te a magad oldalán így állsz hozzá, de nem várhatsz el egy kölcsönös jelleget, mert nincs rá semmilyen alapod. Eleve már a kezdetektől aránytalan lesz az egész és ott lesz a kényszer érzete a másikon, mert ha ő ezt nem akarja, akkor nincs meg a kölcsönös jelleg. Illetve mégis honnét tudnád, hogy nem fog vele visszaélni? Itt most beszélsz, hogy bizalom így még úgy, de tulajdonképpen mi is az alapja mindennek? Sérülékenységet és kockázatot meg már eleve vállalsz azzal, hogy beengeded az életedbe, privát szférádnak ehhez semmi köze. Meg ez nem kevés indokolatlan kockázatot is von maga után, amik nem csak baráti beszélgetések, amikhez senkinek semmi köze. Emailjeid, profilok, netbank és megannyi olyan dolog, amiknek brutális következményei lehetnek ha rossz ember fér hozzá, aki annak ellenére rossz ember, hogy te megbízol benne és nyitott könyvként kezeled az életed. Szerintem meg pont ahhoz kell nagyobb bizalom, hogy ne feltételezzünk rosszat a másikról, amíg nem ad rá valid okot úgyis, hogy van egy olyan tere, amihez nem férek hozzá.

Lehet lepontozni, de nálam teljesen alap, hogy hozzáfér a párom mindenhez, mert bízom magamban is annyira, hogy egy olyan embert tisztelek meg ezzel, aki nem az ellenségem

A túlzott önbizalom nem mindig vezet jóra. Semmiképp se egokérdésként tekints a dologra, hanem egészséges mértékű szkepticizmus és adatvédelem témaköreként. Kívánom, hogy ne ess pofára.