Nem azt mondom, hogy nem lenne az a szituáció, amikor beadnám a derekamat, de annyi rossz tapasztalatom volt már ilyenekkel, hogy általában szó nélkül elsétálok mellettük, akkor is, ha leszólítanak.
Az egyik ilyen nagy színészkedés volt. Egyetem mellett beszélgettünk barátokkal circa 10 éve sikeres vizsga utáni mámorban, odajött egy hölgy, hogy kórházba jött vidékről, cukorbeteg, otthon hagyta a táskáját, csak egy kiflit szeretne venni (több szöveggel természetesen, de tldr ez volt a sztori). A cukorbeteg szó és az elképesztő színészkedés nálam átment és adtam neki 200 forintot (nem nagy pénz, de akkor abból már nem csak egy kiflit tudott venni az ember). Azt is kérdezte, hogy hol van a legközelebbi bolt. Útbaigazítottuk, megköszönte és mondta, hogy már megy is, mert kezd rosszul lenni. Miközben ment el, figyeltük, nem esik-e össze vagy nem kell-e segítség neki. Hát nem átment az út túloldalára lenyomni ugyanazt a szöveget? Figyeltük utána is, nem ment be a boltba, ment végig az embereken lehúzni róluk, amit lehet. Na ez tette be nálam a kaput, azóta soha senkinek nem adtam.