Ahogyan a szüleik időskori segítését, úgy a haláluk feletti gyászukat is inkább egymással és a testvéreikkel osztották meg. A nagyszüleim közül hárman viszonylag egyidőben mentek el (másfél éven belül). Mi akkor fiatal felnőttek voltunk, én már nem laktam otthon (és a haláluktól eltekintve éppen nagyon boldog korszakomat éltem), így nekem könnyebb volt, mint mondjuk a legkisebb testvéremnek, aki még otthon lakott. Persze együtt is felidéztük a nagyszülőket, de a szüleim érzelmi nehézségeik nem ránk terhelődtek. Én ezért hálás vagyok. Azt azért hozzátenném, hogy nagyszüleim szinte a végsőkig nagyjából ellátták egymást/magukat és mind a négyen hosszú, teljes élet után mentek el és sajnos az időskori betegségeik miatt várható időpontban. De mi amúgy is fegyelmezett család vagyunk. 

Nekem ebből a szempontból nehezebb volt, hogy az én édesanyám korábban halt meg, még sok szép év is lehetett volna előtte, egy nagyon szörnyű és "igazságtalan" betegségben és a gyerekeim is kicsik voltak még és nagyon el voltak keseredve a nagymamájuk betegsége és halála miatt és nyilván ezzel is sokat kellett foglalkozni. Illetve nem tudom, ez mennyire nehézség vagy esetleg könnyebbség, de halál ide vagy oda, a gyerekeket folyamatosan el kellett látni. Ráadásul az egyikkel kettesben voltam este, amikor a telefon jött, átvittem egy ismerőshöz és szaladtam be a kórházba, ahonnan éjszaka értem haza, így nyilván más az ő megélése.