Ma már csak kicsit. Tiniként "rocker gyerek" voltam, hosszú haj, bőrdzseki, acélbetkós, zenekaros cuccok stb., minden volt. Aztán idővel ezt "kinőttem", utoljára a hajnak kellett távoznia, amikor az első komoly munkahelyemen kezdtem (már régóta tervben volt, de ez lett az apropó, hogy ott már úgy ismerjenek meg, és ne később legyen meglepődés). Kis kiegészítők, stílus, lakberendezés stb. szintjén persze előjön itt-ott a dolog, de távolról nem mondod meg rólam, és ezek nem is másoknak szólnak, hanem magamnak.

A zene nagyon fontos része az életemnek, rengeteget hallgatom és művelem is, de egyrészt az ízlésem szerteágazó, mindent is fogyasztok, mindenből merítek inspirációt, másrészt pedig túl vagyok már azon, hogy ilyen ízléskérdések alapján definiáljam magam, az identitásomat más belső tényezők és értékek is meghatározzák, ez az egész zene kérdéskör csak egy közülük. Ha a top 5-10 dolgot kérdezed rólam, biztos felsorolom köztük, de nem úgy szoktam bemutatkozni, hogy "Jó napot, XY vagyok, gitáros metalhead".

Az biztos, hogy szubkulturálisan könnyebb más emberekkel kapcsolódni, ha ez egy identitás, de 30 fölött már az emberek többsége egyébként sem annyira él ebben. Gyakran járok olyan metál koncerteken, ahol a közönség nagy része középkorú informatikus forma. Nálam simán megvan a hovatartozás élménye úgy is, hogy nem ezzel kelek-fekszek, nem írom a homlokomra, nem kacsitunk egymásra a villamoson a hasonszőrűekkel stb.