Ezért a töeténetért a nagycsoportosok is megirigyelnének... És igen, látom benne a saját felelősségem és hibám azóta, nem kell mondani. Úgy képzeld el, hogy ha a baitelés ember lenne, akkor ő lenne az. De komolyan, ilyen frusztráló egy faszt még nem baszott a világ.

Szerencsére nem tartom már vele a kapcsolatot, de mikor még voltam akkora hülye, hogy partner legyek ebben, a legtöbb érzékeny témát úgy fogalmazta meg, hogy bármikor visszatáncoljon belőle. Ha valami zavarta, látványosan mutatta, hogy mennyire szarul van, sóhajtozott, feszítette az állkapcsát meg csapkodva pakolt. Többször rá kellett kérdezni, hogy mi a baja, mire kinyögte és akkor is te voltál a hibás, hogy magadtól miért nem jöttél rá.

Ha megkérdezted, hogy hogy legyen valami, azt mondta, hogy mindegy. Utólag derült ki, hogy nem mindegy, ha eltaláltad, akkor megjegyezte, hogy örül neki, hogy nem kellett csalódnia, különben most morcos lett volna, de így jó. Ha nem találtad el, akkor ugrottunk vissza az első pontra.

Sokszor elkezdett egy mondatot és félbehagyta, hogy kérdezgetned kelljen a folytatásért. Vagy direkt kétértelműen fogalmazott, főleg a kényes témákban, hogy ha előveszed érte le tudja tagadni, hogy arra gondolt meg még magadban kattogj rajta pár napig, hogy "mi a faszt akart ez egyáltalán jelenteni?!"

Ha nem beszéltél vele, megtalálta azt az embert vagy csatornát, amin keresztül csak úgy eléd sodorhatja az élet és véletlenül ott lehet. Komolyan, mint a sitcomokban, mikor a tragikusan szerelmes főhős véletlenül neked tolja a bevásárlókocsit. Ha azt mondtad neki, hogy ez szándékos, akkor csak paranoiás vagy. Ha vetted a célzást, akkor is. Kvázi zaklatás, de épp csak annyira, hogy ne tudd ráfogni, hiszen "a te bajod, ha többet látsz bele egy véletlenbe".

Állandóan sejtetett, úgy beszélt a hozzá közeli emberekkel is, mintha idegenek előtt titkolózna. Mindig mondott valamit, de soha semmi konkrétumot, mindent mindig úgy fogalmazott meg, hogy vissza kelljen kérdezni. "Valakivel megyünk délután", "ehhez a helyhez szép emlékek kötnek", "tegnap kaptam egy jó lehetőséget, most nagyon gondolkodom rajta", "még tennem kell ezt azt de utána ráérek".

Ha konfrontáltam vagy ignoráltam, olyan storykat, instás állapotfrissítésben zeneszámokat, bio updateket tett ki, amin keresztül próbált kommunikálni. Nem állt elém, sosem kezdeményezte a bocsánatkérést vagy megbeszélést, hanem ilyen sunyi féreg módjára "pingelgetett", hogy utána le tudja tagadni, hogy az nem az volt, félreérted. Egyszer írt nekem egy normális, őszinte üzenetet, majd hozzátette, hogy "jaj ezt véletlen küldtem el, nem tudtam, hogy nem vagyok nálad letiltva". Jah, igen, persze. Ha nem ért célt, likeolt valamit nálam, aztán visszavonta. Néha írt valami egyeneset, hagyta pár másodpercig, majd visszavonta, hogy vissza kelljen kérdezni, hogy mi volt az. "Nyaj semmi csak kicsit túl őszinte voltam.:$" Erre anno fejlesztettem egy loggert, hogy vissza tudjam olvasni. 😅

Miután megszakítottam vele a kapcsolatot, hónapokig ezt csinálta még. Aztán annyira elegem lett, hogy le is tiltottam miatta. Egy felületen maradt csak "tiltatlanul", aztán ott is elkezdett "véletlen megjelenni" az utamban. Én meg szépen megkínáltam a saját mérgével és egy este kitettem egy apróságot, amit senki más nem ért vagy lát egyáltalán, csak az, aki szimatol utánam és próbál az utamba sodródni. Már nem emlékszem pontosan a szövegre, de egy jól célzott félmondat volt, amitől kurvára paranoiás lett és arról szirénázott, hogy valami történik a háta mögött. 😂 Aki túl sokat hallgatózik, az a saját szégyenét hallja vissza.