Itt olyan sok makrogazdasági, nemzetközi gazdasági, pénzpiaci stb. összefüggést kéne felvázolni, hogy kísérletet sem merek tenni rá egy reddit kommentben.

Azt viszont eleve érdemes szétszálazni, hogy az infláció, mint a pénzmennyiség bővülése, és a fogyasztói árindex, amivel a gyakorlatban mérjük/helyettesítjük, két külön dolog valójában, az utóbbira pedig a gazdaságban forgó pénz mennyiségén kívül ezer strukturális tényező, ellátási láncok, állami beavatkozások stb. hatnak, és nem is homogén (az OSP-től például felment az ingatlanok ára, de a kenyéré nem). A bázis sem mindegy, hogy mi honnan drágulna.

Szóval ezt alapvetően nagyon nem csak a kamatszintek határozzák meg, ha például megnézed az utóbbi évek inflációs sokkjában az eurót használó Balti államokat, sokkal magasabb árnövekedést tapasztaltak, mint mondjuk az EU magországai.

De én annyiban foglalnám össze a lényeget, hogy egy egészséges, erős, megbízható gazdaságban lehet alacsony az egyensúlyi kamatszint anélkül, hogy ez nagyobb gondot okozna, míg egy trágya gazdaságban nem is érvényesül olyan jól a monetáris transzmisszió, vagy extrém visszacsatolásokat okoz. Nem mindegy, hogy egy jó formában lévő, egészséges embert kínálsz meg egy pohár borral a vacsorához, vagy egy leszokni próbáló alkoholistának töltesz egy felest. Ahhoz, hogy itt alacsony kamatok legyen, azzal párhuzamosan az előbbivé is kell válni.