Igen! Nyolcvanas években burkoló vállalkozó volt, és összespanolt valami emberrel, aki feltalált valami gyárakat burkoló dolgot és ezek a gyárak állami tulajdonban voltak és a felesége osztotta ezeket a megrendeléseket. Szarrá keresték magukat. A rendszerváltás után is meg tudták ezeket találni.

Kilencvenes évek közepén olyan milliárdos vagyon, az mai értéken tízmilliárd.

A hülyéje ahelyett hogy maradt volna a szakmájánál, vagy nyugdíjba megy és élvezi, kitalálta, hogy magánkórházat csinál. Azt hitte, hogy ha a János kórházban lehet úgy szellőztetni a műtőt, hogy kinyitják az ablakot, akkor neki is lehet. Nem lehet, mert a régi kórházat bezárni nem lehet, de az új, főleg magán, kórházban, az az EU-jogharmonizáló Magyarországon már német szintű technológiai megoldást követelt a hivatal.

Szóval kiderült hogy a milliárdos épületbe három milliárd a technika. Hoppá. Kölcsönöket vett fel, főleg az ukrán maffiához. Egyszer a fejéhez tették a pisztolyt, hogy fizess.

De viszonylag rendesek voltak, mert átnézték a dolgot, és látták, hogy nem meglopta őket, minden pénzt a kórházba tett, csak rosszul becsülte fel. Úgyhogy átiratták vele a nevükre az egészet, elvették minden vagyonát, házát stb. és aztán elengedték a maradék tartozást, hiszen úgysem tudta volna kifizetni.

Egy gazdag haverja adott neki egy szobát a házában, hogy tartsa rendben a kertjét. De ő inkább ivott egész nap. Aztán a kisgyereke közben beletévedt a feszített víztükrű medencébe és megfulladt. Na ekkor itta halálra magát.

És ez egyébként annyira a tipikus kilencvenes évek sztori! Csodálkozunk, ha az embereknek nem kell a piacgazdaság és inkább Kádár kéne, amikor kb. ilyen szinten tudnak élni vele? Mert az sem tudja a vállalkozó, hogy mihez nem ért?