Ez az ábra a survivorship bias (túlélési torzítás) "tankönyvi" ábrája.

A történet szerint a 2. világháborúban az amerikaiak azon gondolkodtak, hogy hol kéne extra erősítést rakni a bombázó repülőkre. Nyilván az egészet nem lehet bepáncélozni mert akkor nem tud repülni, de a legvédtelenebb helyekre lehet rakni.

Ezért összegyűjtötték az összes, bevetésről visszatért repülőn hogy hol vannak lövedék nyomok, és összesítve rárajzolták egyetlen repülőgép sablonra. Ezt illusztrálja a fenti kép, ami tehát nem egy eredeti ábra hanem egy képzeletbeli rekonstrukciója a történetnek, egy repülőgép, amin az összes golyónyom helye szerepel.

A történet szerint, eredetileg azokat a helyeket akarták bepáncélozni ahol sok lövedéknyom gyűlt össze, amíg Wald Ábrahám magyar származású matematikus rá nem mutatott, hogy valójában azok a leggyengébb pontok, ahol nincs lövedék nyom.

Mégpedig azért, mert nem feltételezhetjük, hogy azokat a helyeket csodálatos módon soha nem éri találat, viszont ha azok a gépek nem térnek vissza, és így nem kerülnek be az adatfelvételi mintába, ez azt jelenti hogy ezek a gépek lezuhantak a találat miatt. Tehát valójában a hiányzó helyek a gyenge pontok.

Ez egy szerencsés történet, ahol a minta meglévő adatai vizuálisan körberajzolják a hiányzó adatokat. Egyben egy figyelmeztetés is, hogy néha az adataink torzítottak, mert valamilyen adatok szisztematikusan hiányoznak.

Pl a telefonos felmérésbe nem kerül be, akinek nincs telefonja, ezért egy telefonos kutatás alapján azt hihetjük hogy mindenkinek van telefonja. Vagy a kérdező esetén, az ő "tapasztalati mintájába" nem kerül be, aki már meghalt, tehát az ő megélése az, hogy valamiért minden holokauszt túlélő nagyon sokáig él. Vagy amikor azt mondjuk, hogy minek az oltás, mi is felnőttünk nélküle.

Ugyan túlélési torzításnak nevezik, de valójában egy adatfelvételi torzítás, amit csak néha okoz konkrét túlélési minta.