Azért az ázsiai korrupció sokkal magasabb szintű, mint a magyar. A magyar olyan kisipari, még ha Rogán-Matolcsy-NER-Lölő vonalon fel is lett turbózva. Ami Kelet-Ázsiában megy, az egy sokkal magasabb szint, ott évtizedek óta kiépült hűbéri, gigakonszernes rendszer van, azt szoktam mondani a magyarországi ismerősöknek rokonoknak, hogy Ázsiában Lölő kaliberű alakból minden városban akad egy pár. Nemzeti szinten meg olyan vagyonok mozognak, vesztik el közpénz jellegüket, mennek külföldre, hogy az magyar ésszel felfoghatatlan.

Ami a hatalmas különbség, hogy Ázsiában a lopás mellett meg is épül minden, ezért aztán a lakosságot annyira nem irritálja a korrupció.

Valamint a kelet-ázsiai korrupció nem a polgár szeme láttára történik, nem dörgölik a képébe, nem a sarkon húzza le a rendőr, parkolóőr a polgárt. A korrupció nem a mindennapok része, nem a napi dolgok megoldásának, előrehaladásnak a gyerekkortól beléd vert módja. A korrupció a nagyok játéka, távoli a hétköznapi embertől, láthatatlan. És ismétlem, megépülnek dolgok, elkészülnek rendszerek, működik az ország.

Magyarországon a lopás megvan már, csak semmi se készül el, a korrupció a mindennapi életben tetten érhető, az egyszerű embernek is részt kell benne venni, mert tartja a markát mindenki, a gyerek óvodába felvételétől kezdve a jogsi megszerzéséig ügyeskedni kell és borítékot csúsztatni. Meg kell vesztegetni az orvost, hogy levezesse a szülést, az ápolót, hogy végezze a dolgát, ne hagyja a szarba beleszáradni a nagymamát. A korrupció nyomorítja a kisembert, körülveszi, nincs menekvés, a hétköznapok része, az egyszerű dolgok elintézésének módja.

Dél-Koreában az átlagember nem látja, hogy mekkora összegek cserélnek gazdát a háttérben, amíg ki nem borul a bili.