Van olyan emberi kapcsolatod, amit valamilyen szinten sajnálatból vagy szánalomból tartasz fenn?
Posted by Automatic_Lemon_7031@reddit | askhungary | View on Reddit | 24 comments
Arra gondolok, hogy mondjuk van egy szomszédod, aki eléggé magányos, és kb. csak te beszélsz vele néha a lépcsőházban. Vagy egy régi ismerős, akivel igazából már semmi közös nincs bennetek, de tudod, hogy neki fontos, ezért néha még válaszolsz az üzeneteire, találkozol vele, pedig te már rég nem érzed ezt a kapcsolatot "őszintének".
Lehet ez egy volt osztálytárs, egy rokon, egy kolléga, vagy bárki, akiről azt érzed, hogy ha te nem tartanád vele a kapcsolatot, akkor neki szinte senkije nem maradna. Közben meg benned ott van, hogy ezt inkább kötelességből vagy együttérzésből csinálod, nem azért, mert tényleg jól esik.
Volt már ilyen helyzeted? Ha igen, meddig "oké" ez, és mikor érzed azt, hogy már inkább terhes, mint kedves dolog?
Sad_Cloud6712@reddit
Idős szomszéd házaspár. Betegesek, magànyosak de nagyon joszívüek. Amikor hétvégén legszivesebben elfetrengenék a kanapen, meg nem kerulnek kontaktba senkivel hogy valahogy kipihenjem a hetet, van hogy átmegyek megkerdezni hogy vannak. Nagyon zárkozott ember vagyok ugyhogy sokszor ez iszonyu nehezemre esik de eszembe jut hogy ők meg mindig sütit hoznak ha sütnek, vagy nem mennek el mellettem ugy az utcàn hogy ne szolnának valami kedveset…
Hominidae_Bridge@reddit
Régen volt bennem ilyen, hogy segítsünk az "elesetteken", de közben megtanította az élet, hogy segíteni csak azon szabad, akik kérik.
Anagrom24@reddit
És nem csak azon szabad, hanem csak azon lehet. Így van.
DeepWorld2531@reddit
Igen. Az egyik volt osztálytársam és barátnőm aki autista(?) szerű mentális gonddal él. Emellett egyébként nagyon elviselhetetlen személyisége is van (minden mentális problémától függetlenül), de időnként elfelejtem hogy mennyire rossz a vele együtt töltött idő, és rászánom magam hogy összefussunk. Emellet nagyon durván obsessel a párkapcsolatokra (már már bizarr szinten csak erről tud beszélni évek óta), végtelen számú romantikus könyvvel vannak tele a polcai. De valószínűleg soaem lesz igazi párja, nagyon furán viselkedik a férfiakkal.
nemegyautomaton@reddit
Az itteni chat partnereim 99,9%a.
ExitQuick7859@reddit
A legtobb pasi,aki ram ir…annyira unalmasak es szerencsetlenek,megkeseredettek,kanos,betegesen ragaszkodoak,hogy rendesen rosszul vagyok mikor latom,hogy ram irnak,probalom mondani,hogy le lehet szallni rolam,de nem ertik meg.Nagyon szanalmas ,en sosem ragadnek ra senkire ilyen szinten.Es nem,nem jo meghallgatni oket,mert utana sosem kopnak le.
DorkoJanos@reddit
Nincs ilyen. Minden áron védem a mentális egészségemet. 9évig volt egy olyan nő az életemben aki nagyon szép volt, de lelkileg terrorizált és megpróbált töbkretenni. Ezért egyetlen percet nem töltök olyan emberrel soha többet aki lefelé húz bármilyen módon is.
mz_dnl@reddit
Anyám. Sajnálom, hogy egy undok, hazudozó, nárcisztikus picsa, aki elmarta maga mellől nem csak a barátait, de a család nagy részét is. Az utóbbi években kezdett el igazán probléma lenni a toronyban, megjárta a zárt osztályt, látónak, táltosnak hiszi magát, teljesen magára maradt. Ebben a témában segítséget nem fogad el, nincs betegségtudata.
Mivel a szememben ő már csak egy megkeseredett nyanya és rajtam már nem fognak a játszmái, nem szakítom meg vele a kapcsolatot. Meg is mondtam neki többször: ha nem lenne az anyám, úgy gyomlálnám ki az életemből, hogy csak úgy füstöl. Szüksége van a segítségemre, így velem normálisan próbál viselkedni. Néha eljárok, segítek neki amiben muszáj. Havi 1-2 pár perces telefon, max 1 pár órás látogatás. De arra esélyt sem kap, hogy a családommal annak a töredékét is megcsinálja, amit mi a húgommal végigszenvedtünk.
r3cktor@reddit
Van egy ilyen hülyeségem, hogy szívesen beszélgetek az idősekkel. Na jó, persze a nagyon idiótákkal nem, de azért szomszédokkal, vagy a parkban ücsörgőkkel szoktam kicsit dumálni.
Kérdezgetem őket az életükről, és baromi érdekes sztorijaik szoktak lenni.
Meg persze látszik rajtuk, hogy nagyon ki vannak éhezve egy értelmes, emberi beszélgetésre, úgyhogy egészen jó hangulatúak szoktak lenni ezek a beszélgetések, és nekem is jobb a kedvem utánuk.
hisziapiszi@reddit
Korábban volt pár ilyenem, bár nem szánalomból. Mostanra rájöttem, hogy időigényes, illetve sokat kivesz belőlem, így nem tartok már fent ilyeneket
norbeepapp@reddit
Én ennek a másik oldalán voltam (legalábbis én úgy éreztem), az egykori sulis baráti társaságból már csak ő maradt meg, tökre kedveltem, voltak közös témáink, de online és élőben is többnyire csak egyszavas válaszokra futotta tőle. Volt egy kellemetlen-kelletlen érzés minden reakciójában, ő nagyon ritkán írt rám magától - egyszer 1,5 évig nem írtam neki, ő sem keresett addig. Azóta ismét rádiócsend van.
Még mielőtt valaki rámsütné, hogy incel vagyok, sosem voltam jó a humán kapcsolatok fenntartásában, kb. csak azokkal szoktam beszélni, akikkel legalább havi szinten találkozom (pl. munka, család, közeli barátok akikkel összejárunk időnként). Az érdekembereket elég hamar leépítem. Elképzelhető, hogy a zűrös gyerekkorom miatt kötődési zavarom van.
elilyen@reddit
privát életemben ezt nem tudom elképzelni, mert azzal nem tartanék kapcsolatot
munkahelyen van olyan, hogy csak azért beszélek vele, mert muszáj :S van egy két szánalom ember, de őket nem sajnálom....
Waste-your-life@reddit
Nekem nem... De az exem asszem már csak ezért volt velem egy ideje. Aztán szülinapom után 3 nappal gyorsan ki is baszott amíg még ettük a sütim. :DDDD
Barney_Arrowsmith@reddit
Remélem kivetted a szájából és jól elverted vele.
A sütire gondolok...
Waste-your-life@reddit
A mai napig köpni-nyelni nem tudok, hogy a sütése közben még közölte, többet nem kérhetek a szülinapomra új süteményt, amit még nem csinált, mert stresszes. De megdumáltuk, hogy akkor az aranygaluska az innentől már oké a továbbiakra. Aztán még el se fogyott, de már ki lettem rakva, mert ő ezt így érzi és fogadjam el. o.O Nem tudom mi van pár ember fejében, de ez ultra gáz, mindenhogyan...
Terrible-Example-@reddit
egy volt munkatarsam, a vilag szerencsetlenje es keptelen elkuloniteni a munkatarsi beszelgetos viszonyt a baratsagtol szerintem.
valahogy le kell majd epitenem, mert hatalmas energiavampir, de igazabol tenyleg egy igazi luzer, aki mindent megsziv es nem artott nekem sose, szoval nem akarok vele paraszt lenni, de nagyon faraszto es nem igazan esik le neki, hogy en sose keresem, csak reagalok neki 1-2 mondattal.
alvilagjaro@reddit
Sajnos igen, ráadásul nem önszántamból. Van olyan az egyesületben aki se személyisége se teljesítménye se semmi alapján nem oda való, csak jön, mert régi tag, és elbassza az edzéseket. Remélem olvassa, és gyakorol önkritikát, úgyhogy nem jön többet.... Kommunikáltam is vele, hogy ami nem megy nem kéne erőltetni, de kitart :/
Miatta már 3-4 ember távozott a csapatból, de a meglevő többi emberrel túl jó a kapcsolatom azért hogy emiatt az egy tag miatt keressek másik csapatot.
Valószínű emiatt nehezen is toborzunk új embereket, mert látják, hogy mi megy.
Sokszor érzem azt, hogy az egész csapat edzésen inkább szeretetszolgálat hogy ez a tag tudjon labdázni, mint egyesület.
EgyensulyKereso@reddit
Szánalomból nincs, ez tőlem távol áll. Sajnálatból? Igen, de ez is olyan fura. Segítek egy idős néninek bevásárolni, meg ilyenek, de mivel szívesen teszem, azt sem hívnám sajnálatnak.
Barney_Arrowsmith@reddit
Igen.
Saját magammal.
Shiasugar@reddit
Az összes
Llindseyy@reddit
Több ilyen is van, nincs szívem megszakítani ezeket. Úgy tekintek rá, mintha önkéntes munka lenne, és ez segített abban, hogy magamat védő határokat bántó él nélkül meg tudják húzni.
Real_Ad7488@reddit
Nem igazán sajnálat miatt, inkább hála miatt. Az egyik barátnőmmel nagyon elfejlődtünk egymás mellett. Emelett az utóbbi 1-2 évben nagyon nem tudok azonosulni a gondolkodásával és azzal, ahogyan intézi az életét. Ha ma ismerkednénk, fixen nem alakulna ki közöttünk barátság. Viszont rosszul vagyok attól, amikor valaki elfelejti, hogy a másik mit tett érte. Pont ezért próbálok erre én is figyelni, hogy egy vita vagy nézeteltérés során ne az az egyetlen esemény legyen meghatározó, hanem a komplett kapcsolat, az elmúlt x év kontextusában. 20 év alatt rengeteget segítettünk neki, én is, Anyu is, de mi is számíthattunk rá, amit nem fogok neki elfelejteni. Meg hát könyörgöm, húsz év emlékei. Valamennyit redukáltam a kapcsolaton, de nem fogok vele teljesen megszakítani és továbbra is számíthat rám.
Money_Committee_5625@reddit
Van egy távoli, de szerencsétlen ismerősöm, néha meghallgatom telefonon, de többet nem bírok.
Expensive-Court-2365@reddit
volt ilyen, de remélhetőleg az ember idővel rájön, hogy rettentően sok energiát és ami a legfontosabb: időt felemészt, amit értelmes dolgokra is lehet fordítani
offoljátok az ilyen jellegű kapcsolataitokat, mert csak magatokkal basztok ki!