Az utóbbi időben teljesen tanácstalanná váltam, hogy pontosan hogyan és merre mehetnék tovább a tanulmányaimban, az életben. Nem tudom, hogy mennyire lenne helyes döntés az, ha egyetemre mennék, és még az sem tiszta, hogy pontosan milyen szakon "érné meg" belekezdenem.

Pár háttérinfó:

Egy kis faluban élek Nógrád megye közepén. Édesanyám egyedül neveli a testvéremet és engem gyári munkás fizetésből, de egyébként diplomás, valamint értelmiségi családból származik.

Az apám nem igazán része az életünknek, többek mellett súlyos alkohol problémái miatt. Tehát a családi és anyagi hátterem nem mondható a leginkább szerencsésnek...

Rólam: alapvetően humán beállítottságúnak tartom magam, a történelem volt mindig is a kedvenc tantárgyam. Eddig minden tanév végén kitűnő voltam (jelenleg 11.-es vagyok), gimnáziumba járok, azon belül AJTP-be (Arany János Tehetséggondozó Program; elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek számára, ingyenesen biztosít kollégiumi elhelyezést, étkeztetést, kül- és belföldi kirándulásokat, egyfajta kitörési lehetőség a nálamnál rosszabb körülmények közül jövőknek). Történelemből és angolból tervezek emelten érettségizni.

Sok egyetemi szakon gondolkodtam már a jogtól kezdve a közgázon át egészen a tanáriig (jelenleg ennél "állapodtam meg").

Képességek szempontjából szerintem nem lenne akadálya az egyetemi ténykedésemnek, sokkal inkább a biztos háttér hiánya az, ami eltántorít ettől, valamint a saját döntésképtelenségem a választott szakot illetően. Sok helyről kaptam biztatást és tanácsokat, de még így sem tudtam dönteni véglegesen. Tudom, hogy ezt a döntést csakis én hozhatom meg, azonban számomra ez valamiért nem megy olyan egyszerűen, egy afféle "kapunyitási pánikban" érzem magam.