Főleg úgy, hogy Magyarországon általánosságban véve az volt az íratlan szabály, hogy a parasztnak egy keresztneve volt, az uraknak több. Viszont parasztból sokkal több volt, és legtöbbünknek ők az ősei, így nálunk az egyszerűség dominált. Sőt, bár ez regionális volt, de sokáig a legtöbb helyen a keresztnevekből sem volt hatalmas variáció. János, István, József, Ferenc, Julianna, Erzsébet, Margit, meg még egy pár, és kb. ennyi. A zsidók kivételek voltak, náluk muszáj volt több fantáziával hozzáállni a dologhoz, mert a keresztényeknek szabad volt újrahasználni a neveket, ha egy gyerek meghalt, de nekik vallási okokból nem.

Amúgy ahogy más is említette, bizonyos helyeken (főleg németajkú területeken) a keresztelési anyakönyvekbe bejegyezték, hogy melyik szent után volt elnevezve a gyerek (xavéri Ferenc, keresztelő János, evangélista János, satöbbi), de nyilván ezt itt nem tekintették konkrétan a név részének, csak megkülönböztetésül írták be.