Előzés autóval. Gyakran járok egy bizonyos útvonalon, ahol több enyhe kanyar van, egy ponton pedig megspékelve egy dupla körforgalmas (elején és végén) felüljáróval. Az út mentén nincs számottevő növényzet meg más, ami korlátozná a látóteret. Az enyhe kanyaroknak is köszönhetően számos kiváló pont van tehát, hogy messzire előre lehessen látni, hogy jön-e szemből valaki, és így nagyon biztonságosan lehet előzni akár egyszerre több lassan haladó autót is, pl. buszokat, teherautókat, kamionokat. De sokan erről nem is tudnak, mert valamiért úgy közlekednek - főleg a legsietősebbek -, hogy 2 méterről tolják a kamiont, és mögüle rángatják ki az autójukat az út közepén túlra, hogy néha legalább 1-1 másodpercre a látóterüknek ne a 90 százalékát takarja ki a kamion pótkocsija, hanem csak 80 százalékát. Fel nem foghatom, hogy nem jönnek rá, hogy ha jobban lemaradnának, akkor bőven előre látnák az utat. Én így végigelőzöm az összes ilyet, csak attól félek, nehogy akkor rántsa ki elém az autóját, mikor én már előzésben vagyok. Legjobbak a balkanyarok, vagy nevezzük inkább hajlatnak. Ilyenkor ha lemaradsz az előtted haladótól, a kanyar előtt balra előre belátható több száz méter. Én látom, hogy jön szembe 4 autó, az utolsó piros. Ahogy 10-20 másodperc múlva érkeznek a korábban látott autók, én már gyorsítok, érem utol az előttem haladót, és amint elment a piros autó, azért kellő óvatossággal, de megkezdem az előzést, miközben akár a kanyarban járunk, a kamion szélárnyékában autózó kolléga számára abszolút beláthatatlan szituációban. Így tudok ideális esetben sokkal többet előzni, mint mások, ráadásul biztonságosan, mert én sokkal többet látok előre, mint ők, csak azért, mert tudok megfelelően helyezkedni. Hozzáteszem, nem vagyok egy ideges típus, engem az sem kúr fel, ha 65-tel csorgunk, szóval előzni tényleg csak akkor szoktam, ha teljesen egyértelműen látom, hogy mi a szitu az úton előttem. De hogy aki 2 méterről tolja a kamiont, annak mi a jó ebben, és miért nem fogja fel, hogy nem lát semmit mögötte, azt nem értem.