Én többször váltottam sulit és jártam több szakkörre is, úgyhogy úgy érzem, a rajztanárok viszonylag szélesebb spektrumával találkoztam iskolás éveim alatt :) Mindig is szerettem rajzolni, és én voltam a "jó rajzos" az osztályban, úgyhogy mindezt abból a szemszögből írom, simán benne van, hogy ugyanezeket a tanárokat vagy ugyanazokat a dolgokat mások utálták :D

Essünk túl először a nehezén :D, szóval ami nekem nem tetszett:

• tanár belerajzol/belefest a képembe, ez nekem akkor is red flag volt ha segítő szándékkal csinálta, és hagytam emiatt ott rajzszakkört
• tanár nem dolgozta fel, hogy nem lett belőle neves művész hanem B opcióként tanári pályára kényszerült és ezt a frusztrációt a gyerekeken verte le -- nyilván ez nálad nem lesz probléma, mert te kimondottan vágysz a tanárságra :)
• tanár meghatározza, hogy pontosan hogyan kell valamit csinálni, ez akár ovis rajzos foglalkozáson vagy általános iskolában megnyilvánulhat abban, hogy a papírból kivágott húsvéti tojást nem szabad madárkásra díszíteni hanem vannak követendő sablonok, és vagy pöttyös kell legyen vagy nyuszit kell festeni rá, a házikónak nem lehet lila a teteje, stb. későbbi osztályokban (még ha nem is ennyire durván) szintén tapasztaltam ehhez hasonló merevséget tanároktól ami szerintem totál kreativitásgyilkos és szembemegy az alkotás lényegével
• tanár nem nyitott a szubjektív véleményekre művtöri/művészeti stílusok kapcsán
• tanár követeli, hogy befejezzük a képet 45/90 perc alatt (nyilván ez nem a szakkörös 10 perces pózrajzolasokra vonatkozik, hanem a nagyobb volumenű munkákra amiknél ez egyszerűen lehetetlen)

Amik viszont nálam abszolút pozitív élmények voltak:

• szabad zenét hallgatni fülessel órán
• szabad technikaválasztás bizonyos feladatokhoz jó minőségű eszközökkel, persze tudom, hogy ez nem egyedül a tanáron múlik, hanem a költségvetésen is, de borzasztóan sokat számít
• más is említette már, de az, ha haza lehet vinni befejezni a munkánkat
• 2-3 választható prompt egy témához/feladathoz, hogy mindenki találjon valamit ami jobban hozzá illik/megfogja
• különböző témák, színek, technikákhoz gyűjtött kortársabb alkotások megnézése, beszélgetés rólunk inspirációként
• olyan feladatok, amikben kicsit lehet önkifejezést gyakorolni, nálunk mindig nagyot mentek az olyanok, hogy könyvborító egy általad kitalált könyvhöz, magazinokból kivagdosott képekből kollázs saját magadról: ez akár tanév egyik első órájában is szuper lehet egy új osztállyal, egyfajta bemutatkozásképpen
• osztályozás nem ügyesség, hanem igyekezet és ötletesség alapján, DE ennek ellenére annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy akit érdekel ez az irányvonal, annak legyen lehetősége kicsit komolyabb technikai tudást elsajátítani, építő kritikát/tanácsokat kapni
• szabad kísérletezés különböző technikákkal/anyagokkal, és ennek a bátorítása, nyugodtan firkáljon, pacsmagoljon kézzel mindenki először, ismerkedjen meg a használt médiummal minél gátlástalanabbul, érezzen rá saját maga a bennük rejlő lehetőségekre illetve a limitációira! Viszont itt is be kell hoznom egy DE-t: ha dolgozol majd pl. SNI-s, kimondottan autista gyerekekkel, vagy bárkivel, akinek nehézséget jelent elengednie magát ilyen módon, legyen azért valami meghatározottabb feladat, amit fel tudsz ajánlani nekik alternatívaként, vagy ha nem akar nedves festékben nyúlkálni akkor ne legyen kötelező (és legfőképpen ne ezen múljon az osztályzata)
• természetben rajzolás amikor jó idő van!!!! annyira imádtam, akár már csak a suliudvarra kimenni is egészen más érzés, de ha van lehetőség, akkor egy közeli parkba stb is
• konkrét figyelnivalók, szempontok megmutatása, megtanítása -- nálunk pl. amikor az egyik szakkörön ahova jártam, elkezdtünk komolyabban csendéleteket rajzolni, kevés szó volt arról, hogy az adott formákat valójában hogyan kell jól megragadni perspektívában. Nyilván nagyon nagy része gyakorlat kérdése, de (és nem is csak csendéletekben!) hatalmas segítség tud lenni egy forma lebontása alkotóelemeire, hogy a diák megtanulja olyan szemmel nézni az adott formát (legyen az arc, emberi test, vagy egy váza)
• ez nagyon random, de a művtörit ugye sajnos sokan tudják unni (én mindig szerettem 🙈), viszont nálunk pl. volt egyszer gimiben egy olyan feladat, hogy a tanárnő behozott mindenféle festményt különböző korokból, és mi szabadon választhattunk, hogy melyiknek készítjük el egy teljesen személyes ‘adaptációját’/újragondolását amit én imádtam 😍
• ha lehet, rajzoljon valamennyire a tanár is velünk 🥺 Persze nem azt mondom, hogy úgy jó az óra ha ő is végig kukán ül a tanári asztalnál és végigcsinálja a feladatot, de én mindig élveztem, amikor lehetett látni, hogy a tanár hogy közelíti meg az adott témát, és nem csak kiad szóban feladatokat anélkül hogy a tanév során akár egyszer is hozzáérne egy ceruzához
• néha berakni egy filmet, és közben szabad, kötetlen rajzolás, vagy valami ahhoz kapcsolódó, de nem nagyon szigorúan meghatározott dolgot rajzolni
• ha vannak rá nyitott diákok, akár órán kívüli projektek kitalálása pl. a tanterem/suli dekorálására :)

Hű ez jó hosszú lett, bocsánat 🙈 De sok sikert az utadon előre is, nagyon kellenek a jó rajztanárok 🥰