Tyű annyi minden van, igazából who cares már az anonimitással kapcsolatban, mert megszűnt a cég, jogutóddal ment tovább egy másik nagykerhez, de ezt szerintem aki ismeri a sztorit tudja.

Idézek párat:

- MÁ felesége, "Melós" Nikol néha kért tőlünk árut, szezonon kívül kajszibarack volt az egyik nagy töréspont nála, ugyanis a heti francia áruval érkező még "kemény" barackot kapta. Sajnos annyira nem tetszett neki, hogy fel kellett hívja az ügyvezetőt, aki behívta szerencsétlen gyereket aki összeszedte az árut és felmentek közösen Ádi "KABINETASSZONYÁHOZ" (imádtam, hogy minden csicska titkárnőt így kellett hívni) és hát megkapták közösen, hogy nagyon kemény volt a barack ilyen többé elő ne forduljon. Mondta a srác, hogy lefele a liftben az akkori ügyvezető is csak nevetve nézett, hogy "azt a kurva de professzionális ez most".

- MÁ legközelebbi embere volt a Félix régi general managere. Nem volt rossz csávó, de néha fel tudta baszni a személyzetet, viszont mentségére váljon, hogy főleg a kisNER kérései miatt. Egyszer bejött egy telefon, hogy Ádi épp a Mont Blanc-on síelget és hát tudja, hogy van Franciaországba heti kamion ami kimegy, ő FIJI vizet szeretne inni most azonnal, szóval jó lenne, ha valaki intézne nekik oda. Természetesen sehogy sem lehetett megoldani, beletörődött a sorsába.

- A kisker abba bukott bele, hogy a régi tulajdonos tanácsait nem fogadták meg azzal kapcsolatban, hogy ha vásárlói kérés van, arra ugrani kell, hiszen ettől adott speckó élményt a shop. Az új ügyvezető aki átvette egy inkompetens fasz volt, olyan döntéseket hozott aminek a végére a kisker inkább kiszolgálójává vált a bónusz brigádnak, de azokat akik a pénzt hozták elüldözte az új küllem és felfogás. Teszem azt, hogy voltak 1.6m forintos rumok a polcon, de nem lehetett kapni teljesen alap termékeket, mint mondjuk pisztáciakrém. Ezen ellentétekből alakult ki az is, hogy egy idő után a beszerzés egyenlő lett egyfajta kellemetlenséggel, hiszen senkit sem volt képes kifizetni a cég. Teljesen érthetetlen volt, hogy nincs semmi a kasszában soha, de ha valakinek kellett egy egész kardhal, azt holnap meghozták a franciáktól. Szerződéseket buktunk, márkákat vesztettünk, a beszerzők minden nap okádva mentek be dolgozni, hogy kinek kell azt hazudni, hogy tudunk fizetni, csak türelem. A régi France Gourmet tulaja akit beolvasztottak az egészbe, teljesen meghasonlott, utálta őket, eladta a szellemi termékét nekik de látta összeomlani. Nem volt szép időszak. Régen kartonszámra fogytak a pezsgők, a végén már csak dísznek volt 1-2 a polcon az alap darabokból.

- Karácsonyi ajándékok egy külön műsor volt a cégnél, hiszen mindenki, akinek a seggét nyalta a kis triumvirátus, mentek a jobbnál jobb ajándékcsomagok. Kicsit ilyen egyik zsebből ki-másik zsebbe bele sztori volt. Kedvencem az volt amikor kiderült, hogy az öreg Matolcsy csak egy szaros 300ezres bort kap, míg Lölö meg egy 1.8mFt értékű cognac-t, amit feltehetőleg majd odatesz a többi mellé a polcra. Saját apádnak csak ennyit csurgatsz.

- Szoros volt a kapcsolat a Pine Weekendhouse-zal, ahova minden héten nekünk kellett kisker áron küldeni árut. Teljes error volt, hiszen egy séf nekünk adott le rendelést, de olyan gagyi módon, hogy nem hinnétek el. Ami termék nem volt kapható nálunk (pl húsárú) el kellett rohannia aznap egy szállítónak elhoznia valamennyi húst a hentestől és leküldeni a heti nagyker rendeléssel a balcsira. Hatalmas fejfájás volt, de kiemelt "ügyfél" volt a hely, hiszen itt szállt meg a krém, a falak mögött minden IS zajlott valószínűleg, természetesen állandó vendég volt a három muskétás is.

- A Black Swan bár felső emeletén volt egy secret room ahova a "haverok" vitték a prostikat, az itteni vezető, aki egy felfuvalkodott csicska faszi volt, tipikusan azt hitte és hiszi a mai napig, hogy mivel közel volt a tűzhöz és nekik csinálta a "fincsi" koktélokat, ő is valaki lett. Átvette ezt az attitűdöt, néha megfordult az üzletek egyikében, volt, hogy a személyzetre akart rámenni. Sokszor próbált fenyegetően kérni valamit a cégtől/személyzettől de az esetek többségében lepattant. Innen is üzenem, remélem elvisz a hóhér haver.

- Volt egy kedvenc figura akinek külön rendeléseket teljesített a cég, mindig szuperprémium frissen érkezett termékeket vásárolt tőlünk amik amint beérkeztek küldtük is hozzá. Jó forgalmat generált, állítólag valami takarítócége volt, amiből meggazdagodott, de cserébe nem is volt túl művelt, néha elég okádékul beszélt azokkal akiktől rendelt. Az ő rendelésének kötelező eleme volt minden héten a bikahere, ami ha nem volt teljesen kitért a hitéből hiszen ő aztán annyira gyúrt/edzett, hogy attól hitte a megváltást. Amúgy mentségére szóljon, mindenből bio/demeter cuccokat vásárolt, elég tudatos volt, de ez a bikahere kattanás ráragadt nagyon.

- A HR-en az a hír járta, hogy a HR vezető "asszon" eléggé szerette a férfiakat. Volt egy HR-es kislány aki anno azért is mondott fel, mert a közös irodában szárította a bugyogót a nőci, radiátorra vagy székre terítve. Igazán kellemetlen volt, viszont jól játszott a lapokkal, hiszen a triumvirátus és cégeik ezt követelték meg.

- Személyes hero-m az a pali aki ital részlegen dolgozott és előtte a Felix-ben volt sommelier. Sok italos érkezett vendéglátóból, mert covid alatt ez egy megváltás volt nekik is. Halálosan gyűlölte a ner-t, sokszor ütközött falakba fenn az irodában, de amikor elment beugrózni a Felix-be, mert a nagy kutyák éppen ott verettek valami bulit, ahol is mindig több milliót ellocsoltak, emberünk állandóan összefaszozta a poharakat. Imádtam, remélem jól van! :D

- Rogán sokszor bejött Zimány Lindával - sajna nem vagyok valami tájékozott, hogy mi volt a kapcsolat köztük - de olyankor bor volt a menü és minimum 1-1.5 misi értékben vittek valamit (ez kb 2-3 üveg bor volt).

És még tudnám sorolni... megtalálható lenne itt a klasszikus "nem iszom meg azt a fajta kávét, kirugjuk az egész személyzetet, miért nincs az a kávé", vagy a "Rogán jóbarátja" aki hetente jött 800-900 ezret eltapsolni pezsgőre.

Ha lecsuknak, szerettelek titeket.