Simán. Ők már mindent láttak, nem fognak fejvakarva állni, ha kibontanak valahol egy dobozt és olyan megoldásokat találnak benne, amelyeket nem tanítanak a villanyszerelőknek. Egyébként valami igényes makacsság is van bennük. Ahol egy fiatalabb szaki már a gyors és könnyű megoldás mellett érvelne (ez a cső nem jó, rakjunk fel kábelcsatornát vagy véssünk új hornyot), ott az öreg még küzd a behúzószállal, akár órákat egy pár méteres szakaszért, de megoldja. Egy lakott épület újrahúzásánál ez hatalmas különbség az utómunka szempontjából.

Sztori (Nem villanyszerelés, de számomra egy meghatározó élmény):

Volt egy veszélyes fa a házunk mellett. 16-18 méter magas, terebélyes nyárfa volt de odvas, beteg lett. Egy viharban egy comb vastagságú ága tört le, dőlt a háztetőre. Túl magas volt a kidöntéshez, közel a ház, kerítés, villanyvezeték, szomszéd háza, stb. Alpinista favágót hívtunk. Sajnos a megbeszélt nap elég szeles lett, próbáltam üzenetben lemondani, de mégis kijöttek.

A favágó bácsi 60 körülinek látszott, alacsony és szikár ember volt. Mosolygott, amikor mondtam, hogy halasszuk el. Felszerszámozta magát és egyik vállán egy aksis husqvarna-val, a másikon egy kis benzinessel felmászott a fára. A veje biztosította lentről, mi meg csak bámultunk.

Kintről befelé, lentről felfelé haladva vágta az ágakat, míg végül már a fa csúcsa közelében, alkar vastagságú ágakon állva és kapaszkodva lengedezett 2-3 méteres kilengéssel a durva szélben. Közben hol erre, hol arra kihajolva aprított. Lentről néztem, de zsibbadt a kezem, úgy kapaszkodtam a kerítésbe. A veje közben mondta, hogy egyébként 70 éves az öreg. Két óra alatt lebontotta a fát. Amikor lejött, és mondtam, hogy minden tiszteletem az övé, csak mosolygott, mutatott a telefonján pár felvételt, aminek már a látványtól tériszonyom lett. :)

Attól a naptól kezdve sosem volt fenntartásom az idősebb szakikkal kapcsolatban.