Nem fogtam a kezemben, de bizonyságot nyert valami, amire csak én emlékeztem. Gyerekkoromban sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. Nagyapám rengeteget mesélt a gyerekkoráról, a II. világháborúról, a régi paraszti életről, amiben dédszüleim éltek, és ezáltal ő is gyerekkorában. Egyetlen sztori van, amiről senki más nem hallott, csak én: a pince előtt álltunk a papával, én lehettem vagy 10 éves, és mondta, hogy volt egy régi asztaluk, amibe bele volt vésve egy név és egy évszám: Csére Trézsi, 1859, de ő sem tudta, ki lehetett ez, és mi az évszám. Senki más nem emlékezett erre a "történetre", még a mama sem. Familysearch-ön megtaláltam, nagyapám dédanyjának volt a menyasszonyi kelengyéje ez az asztal. A papa szülői háza még a család tulajdonában van, érdemes lenne megkérdezni, hogy megvan-e még. Bár sajnos kétlem.