Életed végéig szedheted a kertből mások szemetét. Egy erkélyes együttélés nem egy különösen komoly civilizációs kihívás, de úgy tűnik, sokaknak még ez sem megy. A felső szintekről folyamatosan jön le a szemét a kertbe. Semmit nem tudsz ellene tenni, a közös képviselet tehetetlen, tetten érni szinte lehetetlen. Ha kiteszel egy kamerát, ami a feletted lakók erkélyére néz, a közös képviselő leszedeti, mert a lakók személyiségi jogokra meg minden másra hivatkozva panaszkodnak.

Egy kisebb kiállítótermet meg tudnék tölteni azzal a sok gusztustalan dologgal, ami fentről érkezik: haj, fanszőr, köröm, használt tampon, óvszer. A cigicsikkeken már meg sem lepődöm. Simán összeszedek 20–30 darabot, elmegyek panaszkodni a közös képviselethez, írok a lakóközösség Facebook-csoportjába, pár hónapig alábbhagy, aztán minden kezdődik elölről.

És ezek még csak az undorító dolgok. Ott vannak a veszélyesek is: esett már le iPhone, de masszív zsebkés is. Ezek konkrétan feltörték a terasz kövét. A terasz nagyobb, mint a fölötte lévő erkélyek, így sok minden pont ide esik. Most képzeld el, mi történik, ha ez eltalál valakit… tragédia. És ezzel minden földszinten lakó küzd.

A körömvágást végképp nem értem, az épület több oldalán is ugyanaz a probléma előfordult, rendszeresen. Több valaki kiáll az erkélyre, és ott levágja a lábkörmét… Volt, aki napellenzőt szerelt fel, azt meg kiégették a cigicsikkek. Fél év után tele volt apró, kiégett lyukakkal.

Az egészben az a legdurvább, hogy túlnyomórészt magyarok laknak az épületben, miközben 2 milliós négyzetméterárakról beszélünk. Ha más lenne a hozzáállás, ez egy kifejezetten jó kis kert lehetne, így viszont az embernek néha az az érzése, hogy egyeseknek még az alapvető együttélési szabályok sem mennek.