Az első crushomra, akiért a hatodikos szívem dobogott? Nem, sőt, már két évvel utána se gondoltam rá.

Az első srácra, aki megpróbálta elcsavarni a fejem? Nem — évente ha eszembe jut, akkor ránézek az instájára (uncsi), és megyek tovább az életemmel.

Az első srácra, akivel alakult is valami? Ő azért gyakrabban eszembe jut: sajnos sem ő, sem a fent említett csávónak nem az egyenes gerinccel rendelkező részét kaptam meg, így mindketten viszonylag hirtelen ghostoltak, ami a tini énem nagyon megviselte. Ez a második sokkal jobban, mert nagyon sokáig alakulgattak köztünk a dolgok, beszélgettünk, randizgattunk, aztán csúnya, lezáratlan vége lett. Vele sokat megosztottunk magunkról egymással, így formatív volt nekem ez a kapcsolat — pl. abban, hogy többet nem ugrálok olyan ember után, aki nem akar engem, és gyáva azt közölni.

Az első srácra, akivel össze is jöttem? Rá elég gyakran, mert most is itt szuszog mellettem, csak azóta már a férjemnek hívom. Jobb ember, mint az előzőek együttvéve és négyzetre emelve — hálás vagyok, hogy nem velük kell most együtt lennem.